Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
82 Tamás Lajos kis támadási felületet az elszlávosító és elgörögösítő erőknek. A balkáni római uralom hatszáz esztendeje kellett ahhoz, hogy végre a pásztorkodó trák-illir elemek is megtanulják a hódítók nyelvét, de amikor megtanulták, aklcor ők őrizték meg egyedül, míg a helyhezkötött életmódot folyató és a szlávsággal a síkságon és az alacsonyabb hegyvidéken állandóan együtt élő városi és falusi roma- nizált lakosság erre képtelen volt. Ha tehát a Balkánon csak állandó települési formáknak hódoló romanizmus lett volna, akkor ma Kelet-Európábán újlatin nyelvekkel rokonítható idiómák (román, arumun, megleni oláh) nem léteznének. A nomád állapot a letelepedett népekkel való érintkezésben a nyelv és a szokások kitartó megőrzésére kiválóan alkalmas. Ezt a bizonyításra aligha rászoruló nézetünket különben sok példával világíthatjuk meg. A románoknak a Balkánon és az Isztriái félszigeten egészen a legújabb időkig töredékesen fennmaradt nyelv- és fajrokonai pl. azért fognak rövidesen beolvadni környezetükbe, mert a nomád és költözködő pásztorkodással egészen vagy részijén felhagytak. Isztriában már alig van egy-két ezer oláhul beszélő ember, mert a horvát-szlovén környezet csaknem egészen fölszívta az ottani, eredetileg sokkal tekintélyesebb vlah szórványokat. A megleni oláhok a földmívelésre áttérve ugyancsak a teljes elbolgárosodás felé haladnak. Az arumunok a kereskedői pályára lépve hamar elgörögösödnek, akik pedig föld- mívelőkké lesznek, hasonlóképpen járnak. Csak azoknak az arumu- noknak van reményük nyelvük hosszabb ideig tartó megőrzésére, akik továbbra is kitartanak az egész oláhság egyetemes ősfoglalkozása, a pásztorkodás mellett. Ugyanez a folyamat más nomád népek történetében is megfigyelhető. A lappok akkor hagyják el őseik nyelvét, amikor a rénszarvastenyésztést sutba dobva, állandó lakhelyet választanak s eltanulják környezetük norvég, illetve svéd beszédét. A cigányok esetében ugyanez tapasztalható. Az állandó letelepedés náluk is az anyanyelv elvesztésével jár, míg a nomád állapotban megmaradók tovább is cigányul beszélnek. ŐSI ÉLETTÉR ÉS KAPCSOLATOK A BALKÁNNAL AZ ŐSI VLAH PÁSZTORKODÁS színtere eredetileg nem terjedt túl a Balkán-félsziget határain, erre a nyelvtudomány számos bizonyítékot ismer, melyeknek vallomása a legteljesebb összhangban van a vlahokra vonatkozó történeti adatok útmutatásával. A vlah pásztorok ősei az 500—600 éves balkáni római uralom idején — az északi latinnyelvfí tartományok (Illyricum, Praevalitana, Moesia Superior és Moesia inferior, Dardania, Scythia Minor, stb.) területén azt az általában egységesnek felfogott közlatin nyelvet tanulták meg, amely a birodalom államnyelve volt. Ennek a pásztorok által megőrzött latintörzsű nyelvnek már a római kori, de még inkább a későbbi (V. század utáni) története annyira átszövődött a többi balkáni nyelv történetével, hogy az utóbbiak ismerete nélkül meg sem érthető. A Nyugaton szemlélődő nyelvtudós és történész a keresztény latin-germán kultúrkörben mozog, a román (oláh)
