Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
A román nép és nyelv kialakulása 83 nyelv és történelem kutatójának azonban lépten-nyomon az ortho- dox-görög-szláv kultúrkör hatóerőivel kell számot vetnie. Ez a körülmény magyarázza, hogy Sandfeld-Jensen dán tudós egy külön tudományágnak, a »balkáni nyelvészet«-nek megalapozását végezhette el, amely a görög, albán, román, bolgár (sok esetben szerb és török) nyelvek közös sajátságait vizsgálja. Ezekben a nyelvekben csakugyan oly nagyszámú hangtani, alaktani, mondattani, szókincsbeli és frazeológiai egyezést találunk, hogy ezeket egymástól független, konvergens fejlődés eredményének nem tarthatjuk. A román (oláh) nyelv grammatikája igen sokban különbözik a nyugati román nyelvekétől, s ezek csaknem kivétel nélkül olyan különbségek, amelyeknek megfelelőit az albánban és a bolgárban vagy a többi balkáni nyelvben is megtaláljuk. Sok nyelvész ezeket a hasonlóságokat nemcsak a hosszú évszázadokig tartó együttéléssel, hanem egy közös trák-illir ősi népréteg hatásával magyarázza. A balkáni nyelveken belül különösen szoros kapcsolatok állanak fenn a román és az albán nyelv között. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a Balkánnak két par excellence pásztornépe a román és az albán, a két nép fiai a legrégibb idők óta együtt pásztorkodtak s még a XIV. században is együtt adományozták a szerb uralkodók albán és oláh pásztorok falvait az arra érdemesített szerb kolostoroknak (1. pl. in. Uros Istvánnak a decsani kolostort illető alapító oklevelét). Az ilyen falvaknak katun volt a neve (alb. kétund, rom. cátun »pásztorfalu«). A két nyelvben számos szó van, amelynek eredetét a trák-illir nyelvben keresik, mert az ismert nyelvek egyikéből sem lehet őket magyarázni. Ilyenek pl. a pásztorkodás fogalomköréből: strungá »kecskefejő hely«, ránzá »oltó«, hránzá »juh- turó«, urdá »orda«, fárc »akol«, stb., amelyeknek megfelelői az albánban is megvannak. Vlah és albán pásztorok terjesztették el Kelet-Európában az ilyen szavakat is mint: baciu »főjuhász«, stand »esztena«, stb. Ezeken az ú. n. balkáni szavakon (Balkanwörter) kívül egész sereg egyenesen az albán nyelvből átvett szót is találunk a románban. Ilyen pl. húzd »ajak«, copaciu »fa«, vatrd »tűzhely«, copil »gyermek«, ghimpe »tüske«, párán »patak«, stb. Capi- dan román tudós szerint az északi (romániai) román nyelvben kb. 52 albán eredetű szó van, míg a sokkal óvatosabb Philippide — aki különben a kontinuitás elméletét elveti — csak 25 szónak biztos albán eredete mellett foglal állást. Nem szabad azonban felednünk, hogy Philippide a mások által közvetlen albán származásúnak tartott szavak egy részét ahhoz a 185 nem latin forrásból merített szóhoz számítja, amelyek az albánban és a románban egyaránt megvannak s amelyeknek zöme bizonyára trák-illir eredetű. Ha a nemlatin eredetű közös albán-román szavakhoz hozzávesszük még a két nyelvben fellelhető közös latin elemeket is (Philippide szerint 350 teljesen azonos és 50 csekély eltéréssel, pl. a képzésmódban azonos), akkor olyan tekintélyes, szinte közösnek nevezhető szókincs kerekedik ki, amilyent semmilyen másik két balkáni nyelv között nem találunk. Friedwagner német tudós megállapítását idézhetjük a mondottakkal kapcsolatban: »Selbst die weitgehendste Wirkung des Substrates, das auf dem Boden der heutigen Wohnsitze der Rumä-
