Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Bárdossy László: Teleki Pál Széchenyi nyomdokában
Teleki Pál Széchenyi nyomdokában Széchenyi is, a bátor, a vakmerő katona egyben dandy, világfi és világjáró. Amíg egyszer, nehéz belső vívódások után, egy kifürkészhetetlenül titokzatos pillanatban végleg megtalálta magában a magyart, s ez a magyar apostoli hangon szólalt meg benne. Ettől a pillanattól kezdve többé el nem oltható lobogással égett lelkében fajtájának szenvedélyes szeretete és az a ki nem apadó vágy, hogy mindig és mindenütt használjon nemzetének. Teleki Pálnál ez az egymásratalálás önmaga és nemzete között nem volt ilyen misztikus. Amíg a gyermek gondolkodó ifjúvá serdült, szinte önmagától bekövetkezett, ö nem került az eseményeknek, benyomásoknak olyan forgatagába, amely egy pillanatra is kétségessé tehette volna azt: hol van a helye. A pályát választó fiatal Teleki Pál már vUágosan látta, mivel tartozik nemzetének és hazájának s hogy ennek a kettős egységnek kell mindvégig szolgálnia. Ha magyar voltának tudata nem is olyan lobogó, nem is olyan szenvedélyes, mint Széchenyinél, de éppen olyan tiszta, éppen olyan mély és éppen olyan áldozatkész. Kjúsága a nyugati kapitalista demokráciák tespedő korszakába esett, amikor a mi szűkebb világunkba ezeket a nyugati életformákat próbáltuk átplántálni, sokszor feledve azt, hogy ez az idegen cjtás nem egészen ülik az ősi törzshöz. De az az életfelfogás, az a társadalmi berendezkedés, amelynek politikai és gazdasági mintáit utánozni akartuk, akkor már maga is fáradt volt. Hajnalának ideáljai elfakultak. Kitűnt, hogy az a prosperitás, amit ígért, csak egyesek vagy egyes érdekcsoportok számára jelentett igazán bőséget és gazdagságot s hogy a szabadság és egyenlőség ígérete sem nyújtott ennél sokkal többet. A kapitalizmus megépített rendszere lélektelenül forgott tovább, de gépezetén már ott éktelenkedtek a csalódás, a kiábrándulás, az önző szkepszis és a cinizmus rozsdafoltjai. Az elégett remények hamúja alatt pedig zsarátnokok izzottak s azzal fenyegettek, hogy egyszer felgyújtják az egész világot. A látszólagos n3mgalom mögött füUedt, irtózatos feszültség. A látszólagos jólét mögött nyomor s hatalmas erők készülődése egy végső leszámolásra. Ilyen légkörben bontakozott Teleki Pál ifjú- és férfikora. Micsoda tiszta szív, az erkölcsi elvek müyen önzetlen szolgálata kellett ahhoz, hogy idealizmusát, hitét az emberekben, az emberi jóságban töretlenül mentette át a komoly munkavállalás idejére. Annak a kornak, amelyben felnőtt, a hivatásos politikus volt a típusa; az, aki a fórumon szónokol. Teleki Pál nem ezt a pályát választotta. A tudományok érdekelték. Geográfus lett. Mintha készült volna arra a szerepre, amit a jövő tartogatott neki. Mint később mondta: »sokféle tudomány könyveit megtanultam, amelyeket egy a természet- és szellemtudományok mesgyéjén járó geográfusnak ismernie kell«, ö is bejárta a világot. De nem a reformer szemével nézte. Benne a goografu.s és geopolitikus tanult tovább. Ez volt az indulásuk.
