Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Szemle - Makka László: Népiségtörténet
SZEMLE NÉPISÉGTÖRTÉNET EGY EMBERÖLTŐ leforgása alatt a magyar élet annyira átalakult, az életkérdések megfogalmazás, sőt gyakran tartalom tekintetében is any- nyira megváltoztak, hogy ezzel történettudományunknak is számolnia kellett. Az új igényeknek,'új kérdéseknek megfelelően új tudományágak és új rendszerek alakultak ki s vannak kialakulóban ma is. A háború utáni évek nagy eseménye a szellemtörténet módszerének jelentkezése volt, mely lehetővé tette történészeinknek, hogy a nemzeti katasztrófa után természetszerűleg következő nagy önvizsgálat során a magyar szellem önmegvalósító erejét szemléltessék történetünkben. A magyarságot ellenségei nemcsak országrészektől, nemzet-testvérektől fosztották meg, hanem küldetését s ezeréves dunavölgyi szerepének jogosságát és értelmét is kétségbe akarták vonni, úgy, hogy propagandájuk nyomán már-már saját magunkba vetett hitünk is ingadozni kezdett. A szellemtörténeti iskola kétségbevont nemzeti, hivatásunkat tisztázta és igazolta, a magyar állameszme és politikai gyakorlat mindenkori korszerűségét és a magyar élettérben minden más rendező elvet és gyakorlatot kizáró egyedüli helyességét bebizonyította, a keresztény művelődés és ősi hagyományaink sajátos ötvözetéből létrejött nemzeti kultúránk eredetiségét és európaiságát megállapította, igazabb történelmet akart adni azáltal, hogy a történelmi korszakot az utókor hibás, anachronisztikus felfogásának kiküszöbölésével a mindenkori sajátos korszellemből kísérelte meg magyarázni s történelmünknek pártpolitikai és felekezeti indítékokból fakadó különböző szemléletei fölött igyekezett a nemzeti egység szempontját érvényesíteni. A magyar történettudománynak ez a nagy nemzedéke, a szellemtörténeti iskola, a módszer- és anyagadta lehetőségekhez képest teljesítette a maga feladatát, feleletet adott azokra a kérdésekre, melyeket hozzá intézett a kor s kétségkívül továbbra is értékes eredményekkel fogja alkalmazni módszerét a maga területén. A magyar élet új alakulása azonban felvetett olyan kérdéseket is, melyekre a történettudomány egyedül a szellemtörténet eszközeivel nem tud feleletet adni. Trianon tanulságai s az Európa arcát átformáló modern eszmeáramlatok mind általánosabb elégedetlenséget keltettek a XIX. század társadalmi rendjével szemben, mely egyrészt a társadalom szervezeteinek (állam, hivatásszervezet, termelési üzem, stb.) elgépesí- tése és elspeciálizálása által, másrészt a félreismert és túlbecsült egyéniség szabadjáraengedése által az embert kitépte addigi szerves életközösségeiből, megteremtve a »közélet« ellentéteként a »magánéletet«, felmentve az egyént a társadalmi megkötöttségek alól, egyúttal azonban megfosztva őt az igazi életközösségek anyagi és erkölcsi támogatásától. A mai ember érzi már, hogy élete, mely fölött szabadabban rendelkezhetik, mint valaha is bármely kor embere tehette, éppen a társadalmi egységek korlátainak lerombolása által megüresedett s ezért öntudatlanul is arra törekszik, hogy belekapcsolódjék valamilyen szerves életközösségbe, melyen belül mindenirányú (gazdasági, társadalmi, kultúrális, politikai, világnézeti) életfunkcióját egyaránt kiélheti. így nyerik ma vissza jelentőségüket a természetes, »totális« életközösségek, mint a csa-
