Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Szemle
Szemle 571 eseményeinek megkapó rajzával párhuzamosan a Loire-parti faluba menekülő regényhős közvetlen és emberi lélekrajzát adja. Gyönyörű részleteket kapunk e patétikus hangú naplóregényben a francia sorsról, a parasztság megindító küzdelmeiről, a menekültek kaleidoszkópikus tarka- ságú sorsalakulásáról. Colette műve már nem ilyen nagyigényű, i'e éppen ezzel hat olyan megrendítő módon. Colette naplójában a nagy francia tragédia eseményei csak árnyékként kísérik a kitűnő stílusművész időtlen jellegű, általános emberi reflexióit. Az írónő körül tragédiákban hullámzó élet nagj’ változatosságából a változatlan örök emberi érzések és nemes gondolatok sora példázódik. Auvergnei magányában naplót ír a Goncourt-dijjal kitüntetett Pourrat Henri is. (Vent de Mars, Paris, 1941. Gallimard kiadás) és igen érdekes naplóban számol be kéthónapos német fogságáról Méchin Bénoist. (La moisson de quarante. Paris, 1941. Albin Michel kiadás; Kárász József fordította magyarra.) A nagy francia összeomlás komor hangulatot sugalló légkörében a gúny és a gyilkos szatíra és cinizmus is megkapta a maga képviselőjét Céline művében. (Les beaux draps. Argot kifejezés; „Benne vagyunk a csávában“ — ez lenne a szabad fordítása, Paris, 1941. Nouvelles ^itions Francaises kiadás.) A világhírű külvárosi orvos-író változatlan cinizmussal és érthetetlenségig menő argot nyelvfantáziával festi, illetve támadja a zsidókat és reakciós polgárokat, akiket elsősorban okol a francia népre zúdult tragédia előidézésével. A dunkerquei események is megkapták a maguk irodalmi krónikásaikat. Blond Georges a brestben állomásozó francia flotta elmenekítését és angliai kényszer tartózkodását meséli el igen érdekes kortörténeti naplójában (L’Angleterre en guerre. Paris, 1941.), Cras Hervé, a Jaguar nevű francia torpedónaszád orvosa, pedig a II. torpedóromboló-divizió sorsáról írt érdekes vallomást. Naplójában megelevenedik három francia torpedóromboló hiteles harci története. (Cras Hervé: Jaguar—Chacal— Léopard. Paris, 1941. Sequana kiadás.) A történelmi idők vallomásra késztetik az írót. Ezért volt eddig is válságos korszakok kedvelt műfaja a napló s ezzel magyarázható a mai háborús irodalomban is olyan nagy számban megjelenő önvallomás. A regény öncélú eseménybonyolítását kiszorítja a valóságos élet minden képzeletet meghaladó eseményforgataga s az író egyebet sem tesz, mint átszűri érzékenyebb lelkületén az élet eseményeit s művészi formában n3Tijtja át az olvasónak. Nincs történelmi távlatuk e háborús naplóknak, de manapság olyan gyorsan érnek az események, hogy igen rövid idő már tisztító hatású következtetések levonásához vezet. A német háborús irodalom regényei is nagyobbára én-regények. Legalább is formájuk az. Tartalmuk, hangulatuk, eseménytáruk azonban már egészen különbözik a francia háborús irodalom termékeitől. A mai német regényben nem a legyőzött nép írója szólal meg, hanem a győzelmeket arató katona-nemzet fia, akinek helyzeti adottságaiból következik, hogy a »regényszerűség« igényével is foglalkozzék, eseménysorozatát ne a valóságból, hanem a »regényesség« világából merítse. A német háborús irodalom csak indítékaiban, sugalló forrásaiban tart kapcsolatot a valósággal. Megalkotásban, cselekménybonyolításban pedig a szemlélő, a dokumentáló és következtető egyént háttérbe szorítja a képzelet eszközeivel alkotó író, aki a közös győzelmi vágy érdekében mintegy szellemi harcosa a nagy küzdelenmek s ezért csak irányregényt írhat. A német háborús regényirodalom leggyakoribb témái a következők: az első háború emlékével új küzdelem viharába került német katona lelki rajza (Hohoff: Der Hopfentreter), a »másik« háborúban is harcoló apa és a jelenlegi világégésben küzdő fiú találkozásából, sorsuk egsmiásbakapcso-
