Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Szemle
572 Bzemlfí lódásából adódó érdekes drámai helyzet rajza (Sander Ulrich: Ein zweistimmiges Lied és Klucke W. G.: Begegnung in Polen), harci eseményeket rögzítő naplójegyzetek, mint például Graff Siegmund »Wall der Herzen« című írása, mely 287 harci nap történetét meséli el, továbbá a háború sodrába került művészlélek rajza (Linck Otto: Sankt Martin), a német-francia viszony egyéni életsorsban ábrázolt érzelmi rajza {Ehmers Wilhelm: Die Nacht vor Paris), vagy a különböző fegyvernemek hőseiről szóló izgalmas történetek {Owinger: Panzerführer; Frank Wolfgang: Prien greift an). A finn háborús irodalom is főleg naplóban adott eddig maradandó szépirodalmi művet. Haanpää Pentii, a fiatal autodidakta író, »Karpi- sotaa« (Háború kopár tájakon) című naplójában egyszerű, sokszor nyers stílusban írja le bevonulásának, harcbaindulásának és küzdelmeinek történetét. Mintha egy székely legény elbeszélését hallanék a könyv lapjairól. A természet legmélyebb világából a civilizáció hullafoltos életébe belekergetett ember mondja el itt a háborúból leikébe áramló szörnyű élményeket. A romlatlan ember szól az embertelenségről és ez teszi olyan döbbenetes élménnyé könyvét. Napló formájában vall a másik északi író is: Johansson Gunnar »Vi vilié inte dő« (Nem akartunk meghalni) című könyvében. Johansson résztvett az első finn-orosz háború legvéresebb csatáiban és megrendítő módon, gyönyörű stílusban számol be megrázó élményeiről. Végigéljük az íróval egy kis harci alakulat embertelen küzdelmét, tragikus fölmorzsolódását és a maroknyivá zsugorodott egység tagjaiban hidraként megújuló életreménynek, az életbe vetett hitüknek fölemelő kisarjadását. Mélységesen megdöbbentő vallomást találunk e könyvben a halállal való első találkozásról és a háborúban először gyilkoló ember lelkiállapotáról. A HÁBORÍT HARMADIK ÉVEDEN vagyunk és ilyen hosszú idő leteltével már a hadifogoly írók könyvei is napvilágot látnak. A közelmúltban jelent meg a legújabb francia hadifogoly-regény Deschaumes Guy tollából (Derriére les barbelés de Nuremberg = A nürnbergi szöges drótok mögött. Paris, 1942. Flammarion kiadás). Ez a vaskos reálizmussal megírt és ugyanakkor mélységes szánalmat ébresztő, őszinte emberi érzéseket föltáró napló nagyon emlékeztet Kuncz Aladár Fekete kolostorára. A hadifogság sivársága, önmarcangoló szenvedése, végtelen emberi vágyakozásoktól fűtött lelki tusakodása mind hangot kap e naplóban, sőt szó esik a magányos fogság óráiban támadt önvádról és a nemzethez szóló, öntépő lelkiismeretvizsgálatból fakadt intés szava is megszólal benne. Deschaumes léleknemesítő megtisztuláson ment keresztül a fogság sorhelyt magához a francia néphez intézi. Ezen a ponton kell rámutatnunk tallózáisunk harmadik következtetésére: a mai háborús irodalom nem öncélú, hanem a megtisztulást kereső európai lélek hű tükre, önvallomás-sorozat, amelynek legszebb alkotásai a most dúló gigászi küzdelem szörnyűségein és hösiségén túl azt példázzák, hogy a korforduló viharába került európai ember az óhajtott általános katarzist várja és azért áldozatra is kész, mert tudja, hogy változott eszközökkel folytatott háborúja*., a küzdelmeket rejtegető béke, csak a gyökeres átalakulás bekövetkeztével lesz igaz és teljes. Erről vallanak Európa írói, ezért harcolnak Európa katonái. HE8ZKE BÉLA Felelős kiadó: Albrecht Dezső. Minerva Rt. 21569 — Felelős vezető: Major József.
