Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Magyar Figyelő - Tonk Emil: A Székelyföld anya- és csecsemővédelmének kérdése
Magyar Figyelő 567 seire. Az egyetemi klinika azonban a legeszményibb működési lehetőségek birtokában is, lényegénél fogva, legfeljebb csak központi, tudományos irányító és szakorvos- utánpőlló szerv lehet a csecsemő- és gyermekhalálozás elleni küzdelemben. így ezen a téren kétségkívül az egyik legelső és legfontosabb feladat mielőbbi munkábaállítása méltó keretek között, de a tulajdonképpeni küzdelem a vidéken dől el. Az erdélyi magyarság csecsemőhalálozás elleni küzdelmének súlypontja természetszerffleg ott kell hogy legyen, honnan biol^ giai megújhodást várhatja.'S ez a négy székely vármegye. A Székelj^öld csecsemőhalálozása az utóbbi években így alakult: 100 élveszületettböl elhalt egy éven alul: 1929—38. 1941. 1942 I—VI. hó Összesen % Összesen % összesen esik 7379 16.7 564 12.5 360 Udvarhely------------------ 6249 16.6 468 14.7 192 Háromszék — — —■ — 4780 13.7 325 9.4 145 Marostorda ------------------- 13698 16.1 1022 14.9 547 Négy megyében —• — 32107 15.7 2379 12.8 1244 Magyarországon összesen 301133 15.1 36195 13.1 19514 Az 1929—38-as évek átlagában a székely vármegyék csecsemőhalálozása magasabb volt, mint az országos átlag, a megyék közül is egyedül Háromszéké alacsonyabb. A legutolsó, 1941-es évben már a négy megyéé is alacsonyabb volt, mint az országos átlag. Ez bíztató jel. De nagyobb távlatban vizsgálva, mig a Csonkaországban céltudatos és határozott szociális és közegészségügyi munka eredményeként lassú, de állandó csökkenés figyelhető meg, itt ez a folyamat esetleges, egv-egy jó esztendő után újabb kiugrás észlelhető és a javulás sokkal kisebb mérvű. Erdélyi viszonylatban Háromszék a szász vidékek arányszámait mutatja, míg Udvarhely, Marosszék és különösen Csík megközelíti a nyugati, délnyugati megyék ka- tasztrófálisan magas csecsemőhalálozását. Ha az 1929-es arányszámot íOO-nak vesszük, az 1929— 38-as átlag arányszám Csíkban 82, Udvarhelyben és Háromszékben 90, Marosban 83, ami ismét a javulás kis mértékére mutat, ig£iz, ezek az arányszámok 1941-ben határozottan csökkentek, de 1942-ben ismét emelkedő jellegük van. A magas csecsemőhalálozási arányszám azt jelenti, hogy tíz év alatt kereken 32.000, s még a mai javulás mellett is évi 20(ra—^2500 csecsemő pusztul el. Nem foglalkozhatunk itt ennek okaival részletesebben, csak kiemeljük, hogy például 1934-ben az egy éven alul elhalt csecsemők szinte 80%-a Csík, Udvarhely és Háromszék megyében még az első félévet sem érte meg s 33%-a az első harminc napban halt meg. A halál oka az esetek 50%-ában koraszülöttség és általános gyengeség, további 33 százalékában bélhurut és 11%-ában a légzőszervek megbetegedése volt. Az újszülött és korai csecsemő- halálozás magas arányszáma általánosságban a születés előtti és utáni anya- és csecsemővédelem elhanyagoltságára, a halálozás okainak megoszlása emellett még a tervszerű, általános egészségvédelmi munka hiányára mutat. Ez a megszállás idején az egész területen általános jelenség. Az 1914—18-as világháború előtt az ország nem ismerte fel a székely megyék biológiai jelentőségét, így anya- és csecsemővédelmi intézményeket majdnem egyáltalában nem állított fel; a román uralom természetesen ugyancsak nem sokat tett, így 1942-ben a székely vármegyék anya-, csecsemő- és gyermekvédő szervei a következők (megjegyzendő, hogy az egészség- védelmi köröket és a napközi otthonokat 1940 óta állították fel): /
