Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - László Gyula: A honfoglaló magyarság lelkialkatáról
A honfoglaló magyarság lelkiálkatáról 549 nek a véreteknek párja a galíciai Krylos faluban talált magyar sírokból ismeretes, mintájuk pedig élénken bizonyítja, hogy az általam feltételezett szétbomlás! folyamat már a honfoglalás előtt megindult. A leletek némelyike mögött sok százados, sőt évezredes hagyomány áll. A visszacsapó íj azonos a húnok íjával, a keretezetlen övveretek előzményei pedig, amint Kovács István rámutatott, egészen a szkíta művészetig nyúlnak vissza. Mivel a temetkezési szokások megismerésekor is ugyanilyen és ugyanebbe az irányba vezető távlatok nyílottak meg előttünk, nem kétséges, hogy e jelenségek át- örökítője valamilyen népi összefüggés kell legyen. Ilyen módon a magyarság, vagy legalább is egyik rétegének históriája Délorosz- ország klasszikus földjén a hónokon keresztül egészen a szkítákig nyúlik. Ez a hosszú múlt talán egyik okozója is annak a szellemi túlfínomodásnak, amelyről fentebb szólottám. Azonban mást is jelent ez, a sírképekben és leletekben kimutatható, Déloroszországban töltött évezred. Ezt a földet már a szkíta kortól kezdve át és átszőtte aranyló szálaival az a görög műveltség, amelyik mind a mai napig alapja az európai kultúrának is. A görög kultúra hatása csak részben nyilatkozott meg egyszerű kereskedelmi árúcsere formájában, igazi jelentősége nem is ez, hanem, hogy közelsége és szelleme állandó formálóerővel hatotta át a közelében élők érdeklődési és alkotási tevékenységét. A görög szellem hatásának magasrendűségét és egyúttal a steppel kultúrák önálló egyéniségét mutatja, hog^ még a legerősebb görög hatás idején sem vált a steppe a görög szellem torz provinciájává, hanem világosan elhatárolható, sőt sok törekvésében a göröggel épen ellentétes kultúrák keletkeztek itt. A görög művészet indítására életbelendülő szkíta művészet épen any- nyira egyéni marad, mint a vele rokontőből fakadó iráni művészet. A görög művészet bűvöletébe kerülnek a Déloroszországba érkező s onnan kiindulva, az egész Európát végigvándorló gótok is, de művészetük épenúgy önálló lesz, magábaszíva a helyi elemeket, mint ahogyan önálló a későbbi hún, avar, vagy magyar megfogalmazása a szkita-görög hagyománynak. A felbomlás a görög anyaterületen a késő-hellenizmusban jelentkezett, a puszták területén lassabban szűrődve s különböző egyéniségeken át érlelődve, csak ezer évvel később, a honfoglaló magyarságnál jutott el a kifáradásig. Más helyen részletesen ki fogok térni arra, hogy miképen rövidül meg a fokozatos fáradás jeleként egy-egy nagy felfrissülés tartama. A párszázéves szarmata művészet után a rövidebb ideig tartó hún renaissancet már fáradtabb lélekzetű új felfrissülés követi, sokszor távolabbi korokra nyúlva vissza, majd a magyarság művészetében mintegy százéves ragyogó korszak; után végleg kUobban tüze. A délorosz steppén a magyarság eljöttével csak a tehetetlenségi erő élteti még egy darabig e művészet foszlányait. A szláv kereszténységgel együtt jövő bizánci-görög szellem szinte ellenkező előjelű, mint a klasszikus szellem s rögtön megmerevedő formáival nemhogy egy évezredes fejlődés alapjait vetette volna meg, de szinte napjainkig konzerválta ezer év előtti állapotát. A déloroszországi, mély gyökereiben a klasz- szikus görögség és a steppei népek bámulatos szellemi ötvözetébe
