Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - László Gyula: A honfoglaló magyarság lelkialkatáról
A HONFOGLALÓ MAGYARSAG LELKI ALKATÁRÓL JEGYZETEK A KOLOZSVÁR-ZAPOLYA-UTCAI ÁSATÁSOKHOZ ERDÉLY FÖLDJÉN rendkívüli gazdagságban találhatók az egykor itt élt népek régészeti emlékei. Az őskori leleteknek csupán re- pertoriumszerű felsorolása mintegy 400 folió-oldalt tölt meg. A dák és római anyag felsorolása is legalább ilyen terjedelműnek ígérkezik. A római Dácia feladása utáni időkből is változatos és nagyszámú emlékkel rendelkezünk. Ez utóbbi leletek részben a germánnépek — keleti és nyugati gótok, gepidák — részben a hűn, avar és végül a honfoglaló magyar kultúrát képviselik. Eddig azonban egyetlen olyan lelet sem került elő, amelyik ezen a földön a népvándorlás korában a római műveltség, vagy az azt hordozó nép folsdo- nosságáról beszélne. A régészeti leletek néha többet mondanak, mint a történelem írott forrásai. Az utóbbiak rendszerint a nagy politikai események lefolyásáról emlékeznek meg, míg a leletek a mindennapok műveltségébe, szokásvilágába s a népi élet ezerszálú szövevényébe világítanak be élesen. Emellett nagyobb összefüggésben nézve a leleteket, sokszor az írott dokumentumoknál határozottabb és élesebb képet kapunk a nagyobb politikai, vagy hatalmi törekvésekről és eltolódásokról is. Olyan csendes, a történelmi megfigyelés síkjáig el sem jutó átalakulásokról adnak hírt, amelyek sok esetben előkészítői vagy épenséggel kirobbantói egy-egy átalakulásnak. A föld-megőrizte leletek ilyenképen az oknyomozó történelemnek épenolyan forrásai, mint a modernebb és inkább a szellemi hátteret kereső történetírói törekvéseknek. Figyelembevéve a leletek tanúságáról fentebb mondottakat, sokszoros bizonyító erejűvé válik az, hogy a népvándorlás korában csak olyan népek régészeti hagyatékát ismerjük, amelyekről egykorú források is tudnak s hazájukat épen Erdélybe helyezik. Sem írott, sem régészeti adat nincsen a Dáciát feladó rómaiság latin színezetű és nyelvű kultúráját tovább- vívő népre, ellenben rengeteg írott emlék és más leletanyag tanúskodik az észak felől jövő gepidák, a kelet felől jövő gót törzsek, továbbá a húnok, avarok és honfoglaló magyarok itteni életéről, bele- pillantást engedve a gazdag fejedelmek és a szegény szolgaemberek életfolyásába, tárgyi és szellemi műveltségébe egyaránt. Az epizódszerű, alig egyszázados bolgár hódításnak csak írott emlékei maradtak fenn, viszont az írott adatok és a helynévvizsgálat bizonyította szláv településnek, ha csekély, de régészeti nyomai is fellelhetők. Az Erdélyi Tudományos Intézet, részben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal harmonikus munkaközösségben, jelentős ásatásokat kezdeményez Erdély területén. Ezekre az Erdélyen kívül dolgozó szakembereket is meghívja, sőt tervbevette né-
