Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Magyar Figyelő - Zathureczky Gyula: Herre Paul az új európai rendről
5i Magyar Figyelő HERRE PAUL AZ ÚJ EURÖPAI RENDRŐL Bár még teljes erővel tombol a világtörténelem legnagyobb háborúja, amelyben mi magyarok is tényleges részt veszünk, mégis szemünk a jövendő felé fordul és valamennyien azt kérdezzük, hogy mUyen sors vár reánk a háború után. Hirdetjük az új életet és hirdetjük az új Európát. De végeredményben az erről a kérdésről elmondottakban lényegesen több az erkölcsi és filozófiai elem, mint a gyakorlati. A gigantikus események torlódása valóban elhomályosítja néha a pillantás élességét és zűrzavart látunk alapvető és tisztult kérdésekben is. Müyen lesz az új Európa? Ez számunkra ma a legnagyobb kérdés, mert hogy el fog következni, abban biztosak vagyunk. Érdekes választ ad erre a kérdésre egy, a közelmúltban Herre Paul tollából megjelent könyv s>Deutschland- und die europäische Ordnung.<n A könyv a múlt év őszén a Rosenberg Alfréd legfőbb vezetése alatt álló »Weltpolitische Bücherei« sorozatában jelent meg és így a benne foglaltak föltétlenül fedik a német hivatalos álláspontot. A könyv az európai rendezés történelmi folyamatával foglalkozik, majd »Az új Európa« című fejezetében felvázolja azokat a terveket, amelyek szerint Németország mint »Európa természetes reprezentánsa« és a kontinensnek az olasz birodalommal szövetkezett rendező eleme az új Európa megteremtését elképzeli és annak érdekében már is jelentős munkásságot fejt ki. A szerző elsősorban megáÜlapít- ja, hogy az 1919-es rendezés felszámolása alkalmávail feltétlenül szükség van új határok megvonására, azonban »ezek az új határok másodlagos szerepet fognak játszani az új Európábsin. Azt a meggyőződést kell minden felfogás kiinduló pontjává tenni — írja a szerző — hogy az európai újjárendezés azokon az eszméken és módszereken fog nyugodni, amelyek győzedelmesen érvényesültek a nemzeti szocializmus és a fascizmus megújulást hozó mozgalmaiban és amelyek felbomlasztották a régi Európát.« Ezután megállapítja, hogy Európa népileg sokrétű és így az újjárendezést úgy kell megvalósítani, hogy az mind a nemzetek életszükségleteinek, mind az európai közösségnek megfeleljen. A végrehajtásnak alapfeltétele a vezetés, amelyre geográfiai és történelmi helyzeténél fogva Észak- és Középeurópában Németország hivatott, míg a Földközi-tenger térségein Olaszországnak kell betöltenie ezt a szerepet. Azzal az aggodalommal kapcsolatban, hogy a német vezetés megvalósulása esetén az európai érdekek háttérbe szorulhatnak a német érdekekkel szemben, a szerző a következőket írja: »A győztes demokrata hatalmak 1918-ban olyan leckét adtak a német népnek, amelyet az sohasem felejt el. Páratlanul megmutatták azt, hogyan nem szabad cselekedni. Az új vezetés nem egy régi stílusú hatalomnak van a kezében, hanem felbonthatatlanul össze van kapcsolva a felelősség- érzettel, amely a német vezetést Európában alapvető módon megkülönbözteti minden régebbi hegemóniától vagy hegemóniára való törekvéstől.« »A közösségi tudat belső béklyókat fog tenni a német vezetésre, amilyen béklyók ezelőtt ismeretlenek voltak, de amelyeket az hordani kész, mert mindig tudatában van felelősségének, A német vezetés lényegéhez tartozik azonban az is, hogy a felelősség vállalása a legszorosabban összetartozzék az önmérséklettel.« A megvalósításhoz természetesen szükség van az európai népek jóakaratára is. »Külső formák és jelszavak keveset mondanak, s nem elegendők, hogy egy kormány, amely a leküzdött demokrata-liberális világ tagjaiból tevődik össze, hirtelen »tekintélsniralminak« vallja magát.« A gazdasági kérdések megöl-
