Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Magyar Figyelő - Heszke Béla: Az új Goncourt-díjas író és a francia átalakulás
Magyar Figyelő 55 dása terén arról van szó, hogy a Németországban és Olaszországban megvalósított gazdasági rendet kiterjesszék egész Európára. »Ez az új rend nem jelent zárt autarchi- kus területeket más területekkel szemben, hanem a szervezet felépítésének, a gazdasági szolidaritásnak, a termelés fokozásának és a gyümölcsöző világkereskedelemnek tervszerűen egymást kiegészítő egymásmellettiségét.« Afrikát Európa gyarmatbirodalmává kell tenni. A legfontosabbnak a szerző a szociális kérdést mondja. »A szociális gondolat, amely mint vallásos erő uralkodik az európai megújulási mozgalmakon és sodorja őket a tett felé, az európai kultur- küldetés alappUlére lesz.« A német és az olasz élettér együtünűködé- sének kihatásai természetesen csak a vüágháború befejezése után lesznek érezhetőek. A fejezet a következő figyelemre méltó mondattal zárul; »Európa és a világ szellemi átformálása hosszú folyamat lesz, amelyet mind mélységében, mind kiterjedésében biztosítani kell. Ez a folyamat csak az ütőképes német haderő erős védelme alatt következhet be. Az eljövendő Európa külső formálódását ez a szempont minden bizonnyal befolyásolni fogja. De ez nem döntő szempont. Döntő az a változhatatlan tény, hogy ebben az új Európában a német nép békearatának birtokában lesz a felelős vezetés. Nem egy területre s kincsekre éhes imperializmus valósul meg itten, amely beleszól idegen térségek ügyeibe, hanem egy szabad, erős és önmagában biztos Európa érdekében végzett szolgálat, amely valamennyi nép számára biztosítja az életteret. Ebben van a német nép és valameny- nyi európai nép jövőjének legbiztosabb záloga. Vagy lesz nagy Németország mint Európa vezetője vagy nem lesz Európa.« A fejezetnek e nehány kiragadott mondatából is vUágosan kitűnik, hogy az európai német terveket két szempont befolyásolja döntően; az egyik a béke és kiegyensúlyozottság, a másik a mérséklet szempontja. Feltétele azonban a német tervek megvalósításának az, hogy Európa többi népei részéről megfelelő megértésre, bizalomra és őszinte együttműködésre találjon. A mi számunkra döntő fontosságú az az alapvető német álláspont, amely gazdasági, geográfiai és történelmi szempontból húzza meg a nagy és az azokon belül lévő kisebb életterületek határvonalait. Zathureczky Gyula AZ ÚJ GONCOURT-DIJAS IR6 ÉS A FRANCIA ÁTALAKULÁS Giono, az új Franciaország lelkiismerete, 1938. október 14-én e sorokat írta naplójába; »Ebben az évben áradóan bőséges a szőlőtermés. A szőlőhegyek dús termés alatt roskadoznak. Ebben a csendes nyárhoz hasonló őszben, ebben a tikkasztó mozdulatlanságban a növényzet buján fejlődött s a szőlőtőkék roskatagon meghajolnak a termés súlya alatt. A fürtök pattanásig teltek... a szüretelők mihelyt puttonyba rakják e fürtöket, szinte érzik, miként csörgedez bennük a bor... Ez a béke...! Én nem szégyenlek semmiféle békét! Szégyenlek azonban mindenféle háborút. ..!« Giono, az író, nem átallotta már a gyászosvégződésű francia háború elején bevallani, hogy »semmiféle béke« nem lenne szégyenletes népére nézve. A félrevezetett nép azonban háborút akart s most a tetemrehívás önmarcangoló művét végzi. A francia nép hozzákezdett a történelemformáló sors kényszerítésére igazi lényének felkutatásához és megragadásához. Az oknyomozás, a pragmatizmus korát éli, melyben író és politikus, tudós és művész egyaránt egy bomlott ország romteste fölé hajolva, hallgatva önsanyargató és metsző segélykiáltásait, vagy némán, megadással viselt szenvedés
