Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Ottlik György: Európa legnyugatibb országa
536 Ottlik György hivatott Portugáliát újjáteremteni. Salazar ideológiája tényleg nincsen államimádattól átitatva: ellenkezőleg, elismeri, hogy nem az »állam a fő nevelési szerv,« hogy »a nevelési munka elsősorban a család hatáskörébe tartozik, az állam csak közreműködik ebben a munkában: csupán akkor lép helyébe, ha nincs család, vagy az a nevelési munkára képtelennek bizonyul.« A család után a nagy nevelő a tulajdonképpeni iskola lesz, amely Salazar szerint »a lelkek szent kohója«. Az iskola az állam tanait tanítja. »Valóban nevetséges lenne — írja Salazar — ha az állam nem merné az új nemzedékeket saját tanaival megismertetni és elismerné a nevelés vezetőinek, — akiket nem a családok választanak, de elfogadni kénytelenek — azt a jogát, hogy ellenkező elveket tanítsanak.« Az iskolával párhuzamosan a gyerekeket koruk szerint besorozzák a Mocidade Portuguesa ifjúsági szervezetbe, ahol 7-től 10 évig Lnisitos, 10—14-ig Infantes, 14-től 17-ig Vangardistas és 17 évtől kezdve Cadetes-nek hívják őket. Portugália diktátorának meggyőződése szerint »a szellem mélyebben formálja és alakítja az embereket, mint az anyagi erő«. Abból a célból tehát, hogy a »békés forradalmat« végre lehessen hajtani, amely elsősorban a nép gondolkodását van hivatva újjáalakítani, az államnak a polgár szellemi és erkölcsi nevelését kell kézbevennie. »Egyébként e tekintetben nem követelünk sokat — írja Salazar néhai Teleki Pál gróf gondoskodása folytán magyarul is megjelent művében* —: a haza és a hazafiság fogalma és értelme, a család, mint a legtermészetesebb szociális sejt, tekintély és hierarchia, az élet szellemi értéke s az emberi személy iránti köteles tisztelet, munkakötelezettség, az erény felsőbbsége, a vallásos érzület szent jellege, — ez az, amit lényegesnek tartunk az Üj Állam polgárainak értelmi és erkölcsi nevelésében.« A napi sajtót a portugál kormányfő a polgár szellemének formálására szolgáló leghatalmasabb eszköznek, »a nép szellemi táplálékának« tekinti és ezért azt tartja, hogy ellenőrzésre szorul. Az állam ezen a ponton is a »gondolat irányítását« fogja gyakorolni, éppen úgy, mint a propaganda terén, amely szintén a népnevelést szolgálja és amelynek két feladata van: »hírszolgálat és politikai nevelés«. Salazar szerint a teljes sajtószabadság, ha a sajtó nem tartoznék szintén az »irányított gondolat« köréhez, valóságos katasztrófákhoz vezetne: »A külpolitika terén például a sajtónak szinte fel nem fogható szabadsága, a nemzetközi problémáknak hihetetlenül szabados kezelése, más nemzetek és kormányok felelőtlen bírálata, valamely ország saját kormányzatának lemondó asszisztenciája mellett valóságos szakadékokat tárhat fel a tények elferdítése és hamis magyarázatok közlése által.« Amikor pedig Portugália kormányelnöke a jövőbe néz és nevelési s szellemformálási elveiből levonja a következtetéseket, ha a saját nemzedékét szembeállítja az utána következővel, ahhoz a * Békés forradalom. Ford. Lovass Gyula, Gróf Teleki Pál előszavával. Budapest, Athenaeum, 1940.
