Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Ottlik György: Európa legnyugatibb országa
534 Ottlik György katolikus szeminárium növendéke volt, amikor már előadásokat tartott és ilyen gondolatokat fejezett ki: »Az eszmék kormányozzák és vezetik a népeket.« »Lelket formálni: minő nagy teljesit- mény, minő rendkívüli feladat, valamely jellemet, egyéniséget, testet, szellemiséget és akaratot alakítani!« A húsz éves papnövendék, aki »világi szerzetes« lett a kormán5rfői polcon, így látta már maga előtt alkotását, a szellem diktatúráját, amellyel a »gondolat mai válságán« keresztül az »irányított gondolattal« újjáalakítja és kormányozza hazáját. Amióta miniszterelnök lett, beszédeiben, írásaiban, tanítványaival fol5^atott beszélgetéseiben körvonalazta kormányzati és szociális elvrendszerét, amel5mek gyökerei a keresztény szocialista tételekre, a Rerum Novarum enciklikára vezethetők vissza. Elgondolásának kiindulópontjaként leszögezi, hogy Portugáliát az önös célra alakult politikai pártoknak és csoportoknak libertinizmusba torkoló liberalizmusa, az egyéni érdeknek a közérdek fölé való helyezése tette tönkre. Ezért megalkotja a pártnélküli államot és az államhivatalnoknak épp úgy, mint az állampolgárnak legfőbb kötelességévé teszi a közérdek szolgálatát. Az államnak s az állami apparátusnak viszont főfeladata olyan pénzügyi, gazdasági és szociálpolitika követése, amely a köz érdekének ellenőrzése alatt az állampolgároknak, elsősorban természetesen a nehezebb sorssal küz- ködőknek, legmesszebbmenő támogatását, jólétük és boldogulásuk biztosítását teszi lehetővé. Amikor Salazar 1928-ban pénzügy- miniszter, majd 1932-ben miniszterelnök lett, a fennálló katonai diktatúra keretében már a politikai pártok befolyása nélkül hajthatta végre az ország pénzügyi talpraállításának munkáját, amely önmagában is csodával határos teljesítmény. A legegyszerűbb, egészséges pénzügyi elvek alkalmazásával egyik évről a másikra megszüntette az állandósult deficitet, felesleget tartalékolt, amelyet azóta is évenként fenntart s amelyből többek között felépítette Portugália tökéletes úthálózatát. Egyben pedig nemcsak, hogy nem tette az adóterhet általában súlyosabbá, hanem mindent elkövetett annak arányosítására s lehetőleg igazságos elosztására. Az első négy év munkája után, amidőn hatalma már megszilárdult, tekintélye, melyet a szintén igen szép jellemű, egyenes, katonás elnök, Carmona tábornok az államfő egész súlyával alátámaszt, jelentékenyen megerősödött, hozzáfogott az új Portugália kiépítéséhez, rendszere alkotmányjogi és törvényes kereteinek megfogalmazásához. A Salazar-féle portugál alkotmány Montesqieu elveinek teljes megtagadásán épül fel; törvényhozó és végrehajtó hatalom s az igazságszolgáltatás szigorú elválasztása helyett, a végrehajtó hatalom döntő szupremáciáján alapszik. Ugyanakkor azonban, amikor a köz érdekében az állam központi szerveinek — élükön az elnöknek és fokozottabb mértékben a miniszterelnöknek — biztosítja az ellenmondást nem tűrő hatalmat, az általa megfogalmazott alkotmány, éppen úgy, mint az általa felépített rendszer, a politikai szabadság korlátozását más, egyéni szabadságok fenntartásával és biztosításával egyensúlyozza. Ezért joggal mondhatja a portugál
