Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 9. szám - Ottlik György: Európa legnyugatibb országa

Európa legnyugatibb országa

533

gebben érvényesít, a titka sikerének, győzelmének és kormányzása állandóságának. Hiszen ma úgy látszik, csak egy veszély fenyegeti: a nagy szövetséges részéről, kivel szemben túlságosan önállóvá vált. A saját lábán járó, tekintélyre szert tett portugál barát nem kényelmes szomszéd Nagybritannia számára.

A portugál nép közel két évszázad óta szinte állandó forradalomban élt. Dinasztiákat váltott, kormányokat űzött el, véres lázadások egymást követték és közben az ország fol5d;on nagyobb nyomorba süllyedt: a szövetséges Brit Birodalomnak szinte gyarmataként tengődött. Az államadósság szédületes arányokban növekedett és a költségvetési deficit is olyan állandó jelenség volt, amelyre már senki sem figyelt annak ellenére, hogy az adóteher, különösen a szegények vállán, elbírhatatlan súlyos volt — vagy talán éppen azért.

Ilyen krónikusan beteg és szinte gyógyíthatatlan állapotban találta népét és országát Salazar, amikor az 1926-ban alapított diktatúra két évvel később hozzá fordult és röviddel azután a hatalmat úgyszólván minden fenntartás nélkül a kezébe tette le. Mint már mondottam, ez az északról, a spanyol Galicia határáról származó férfiú népe számára sok tekintetben idegenszerű jelenség volt. Középtermetűnél magasabb, rendkívül jó megjelenésű ember, erősen latinos típusú, finoman cizellált fej, magas homlok, csaknem római arcéllel; mély tekintetű, fellobbanó intelligenciájú, szürke szemekkel. A legteljesebb erkölcsi tisztaság és hozzáférhetetlenség jellemzi. Csupán egy célt, egy feladatot ismer: országának és népének szolgálni és ettől a szolgálattól még csak családi környezet sem vonja el, hiszen nőtlen maradt és tulajdonképpen, mélyen vallásos lelkiéletén kívül, magánélete nincs. Ezt a polgári aszkétát becsvágy sem vezeti, az sem tudja megrontani: amikor első pénzügyminisztersége idején, amely 1927-ben csak nehány napig tartott, megállapította, hogy nem teljesítik a feltételeket, amelyekhez a tárca vállalását kötötte, az illojális kormányfőt még csak arra sem érdemesítette, hogy vele lemondását közölje; minden további nélkül visszautazott Coimbrába és ismét elfoglalta egyetemi tanszékét. Mikor pedig másodszor vállalta az ország pénzügyeinek szanálását, közölte, ha még egyszer arra szánná magát, hogy elutazzék, soha többé nem fogják tudni visszahozni a hatalomhoz. Ezenkívül egy könn3m szónokláshoz szokott országban nagyon keveset beszél s amit mond, annak nehezen követhető, mély értelme van: megfogja a tömeg fantáziáját, de nem keresi a tetszését. Mint fe- noménra nem lehet — én legalább nem tudok — más megoldást találni, mint hogy éppen ez az ellentét, amelyet jeleztem, amelyet ő tudatosan, élesen ki is emel, meglepő voltánál fogva az, ami elsősorban hat, tehát a titok kulcsa. Salazar megközelíthetetlen, meg- rágalmazhatatlan és, ha valamit helyesnek talál és elhatározott, akkor megingathatatlan.

HA AZ EGYÉNISÉGRŐL ÁTTÉRÜNK az államférfi koncepciójára és művére, már kevésbbé spekulativ feladat megállapítani Salazar elgondolásának és rendszerének alaptételeit. Még a viseui