Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Gagybátori E. László: Kodály Zoltán és kórusai
Kodály Zoltán és kórusai 525 még nem lenyűgöző erejű. Áll ez a Hét zongoradarab bevezető darabjára is, amely egyébként a legszigorúbb formai tagolást mutatja és a legfeszültebb indulatok erőskezű megfékezését árulja el. Az Eső a városban a Grieg-féle egyszerű dalformát egyesíti Debussy hangfestésével. A hangszeres és énekes stílusok közti ingadozás korszakát 1923-ban egy nagy mű zárja le: a Psalmus Hungaricus. összefoglalja az összes eddigi eredményeket anélkül, hogy emlékeztetne bármelyik korábbi művére. A Kodály-stílus két arca: a zajos, disszonáns akkordokkal telt hangszeres zene és a kíséretnélküli tiszta énekhang szövődik össze benne. Időről-időre visszatérő alaptémája maga is kiegyensúlyozott, tartalmas, zárt egész. De az egész mű is szinte matematikai pontosságú arány szerint bontakozik ki a dallam egy kis témamagjából. Ez az első igazán mesteri hangszerelésű zenekari műve, de az első nagy kórusa és nagyszabású hangszer- kíséretes dala is. Itt már nem egyéni stílusokat visszhangoz, hanem korok stílusát hangolja össze a saját legegyénibb stílusában. A feldolgozott szöveg maga ad alkalmat erre: a XVI. századi magyar versszerző az ószövetségi zsoltáros panaszával a maga bajait panaszolja — itt már két kor összehangolódása megtörtént. Ehhez járul a harmadik kor: a trianoni Magyarország keserve. Kodály is éppúgy a maga mondanivalóját mondja a prédikátor szavaival, ahogyan Kecskeméti Vég Mihály a maga keserűségét és Istenbe vetett hitét fejezte ki Dávid szavaival. Csak a dallamépítés módja emlékeztet némileg a XVT. századi egyházi énekekre, a dallam anyaga teljesen Kodályé. A zenekari aláfestés némely része viszont, így különösen a halk középrész, korunké, a XX. századé. Mi lett azzal a gazdag zenei anyaggal, melyet a Psalmus felszínre hozott? Ami zenekari részében a koré volt, elmúlt. Csak ebben a műben maradt meg; elsekélyesítve a hangulatfestő filmzene sajátította ki. Ami benne Kodályé, az az övé is maradt. Ami ellenben kórus és énekelt dallam benne, az gyökeret vert és kihajtott, az egész magyarságé lett: a magyar dallam mintájává, eszményévé finomult. És hogy ez így történt, abban döntő része van magának Kodálynak. Megérezte, hogy ez az ő stílusa, hogy a kórus az ő műfaja. így a Psalmus nemcsak összefoglalása, betetőzése Kodály első alkotó korszakának, hanem egyben csirája, kiindulása egy következő időszaknak, mely egymásután termi a terjedelemben sokszor rövid, de jelentőségében annál nagyobb műveket. Mit is foglal magában ez a Kodály-dallamstílus ? Három remekén figyelhetjük meg azokat a stílusrétegeket, melyek a Psalmus koráig — nem rárakódtak, hanem — felszívódtak benne. A Nau- sikoM még csak az egyházi hangnemek felé való fordulást jelzi; az ötfokú hangsorból vett fordulatai minden népre jellemzők lehetnek, melynek pentaton dallamkincse van. A Bordái egyes frázisainak zárlatai már határozottan magyar népdal-fordulatok; itt jelentkezik azonkívül a szöveg prozódiájának, metrikájának pontosabb kiaknázása. A Psalmus fődallamában már nagy zenetörténeti anyag van, elsősorban a XVI. századi egyházi dallamok ismerete. A dallam nyugodtsága nem a Nausikaa ábrándos nyugalma, ereje nem t-
