Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Szemle
Szemle 515 Keresete tehát a következőkép alakul: Munkában eltöltött idő: 8 óra (szabványosnál kisebb teljesítmény) 8 órív (szabványos teljesítmény) 4- 25% jutalom á 1.25 P. 8 óra (szabványosnál nagyobb teljesítmény) + 25% jutalom á 1.26 P. órabér: összes kereset á 1.— P. 8.— P. 10.— P. 10.09 P. Kétségtelen, hogy áz időméréseken alapuló s a tényleges munkateljesítmény szerint fizetett, munkabérek a vállalati árvetést biztos alapra helyezik s az időbérrel együtt járó esetlegességektől mentesítik. Épp ezért a korszerííen szervezett vállalatok majdnem kivétel nélkül az üzemi munkánál a fenti bérrendszerek valamelyikét vagy azok módosított alakjait használják. Minden üzemben vannak azonban munkák, amelyek csak időbérben fizethetők. Ezek azok a munkák, amelyeknél a jelenlét akkor is fontos, ha pillanatnyilag munka nincs is, pl. raktári személyzet, napszámosok. De az időbérnek nagy szerepe van az úgynevezett folyamatos munka- rendszerrel (Fliessarbeit) vagy futószalaggal dolgozó üzemekben is (pl. Ford). Emellett a munkaszervezés mellett ugyanis a mtíhka iramát önműködő, mozgó szerkezetek — végtelen szalagok, mozgó vagy forgó asztalok — szabályozzák. A munka ütemét tehát a munkásnak sem lassítania, sem gyorsítania nem áll módjában. A folyamatos munkánál a mozgó szerkezetek sebességét munkatanulmányok alapján szabják meg s így itt az időbér teljes mértékben teljesítményi bérré változik. Hátránya, hogy az előírt munkánál többet a munkás nem dolgozhat s így keresetét nem fokozhatja, előnye a gyár szempontjából azonban rendkívül nagy, mert egyrészt a bér kiszámítását rendkívül leegyszerűsíti, mert azt a nagy személyzetet, amely a különféle jutalmazó bérek kiszámításához szükséges, feleslegessé teszi. A folyamatos gyártás azonban csak tömeggyártásban és bizonyos üzemtípusoknál alkalmazható. Az időbér teljesítményi bérré való alakításának másik esete az a bér, amelyet csak a ténylegesen elvégzett munka után fizetnek. Olyan vállalatokban szokásos ez (kályhások, cserepesek, autójavítómííhelyek), ahol állandó foglalkoztatást a vállalkozó nem tud alkalmazottainak biztosítani. Ezáltal a munkavállaló tulajdonképpen alvállalkozóvá lesz, aki gazdájának üzleti kockázatában osztozik. A vállalkozó itt a munkásnak csak az üzemi helyiséget és felszerelést bocsátja rendelkezésre azzal, hogy ameny- njdben van munka, a munkaórák után, vagy még gyakrabban az elvégzett munkák egysége után ennyit és ennyit fizet. A bérfizetéssel kapcsolatban meg kell említenünk a nyereségrészesedés kérdését is. Egyes vállalatok ugyanis azzal akarják a dolgozóknak munkájuk iránti érdeklődését fokozni, hogy a vállalat nyereségének bizonyos részét közöttük szétosztják. Ezek a kísérletek azonban nem igen terjedtek el s irántuk a munkásság sem mutatott különleges érdeklődést.® Egyes vállalatoknál azonban igen komoly formában valósult meg az alkalmazottaknak a nyereségben való részesítése s ha ennek az inkább szociálpolitikai intézkedésnek árvetési szempontból nincs is jelentősége, a vállalati összetartozás érzületének fejlesztésére igen alkalmas.® “ L. Heller Farkas: Közgazdaság^tan, Budapest, 1932. II. köt. 511. 1. A nyereségrészesedés különféle fajtáit g^yakorlatl példákkal és nyereségelosztási táblázatokkal részletesen ismerteti F. Jastrow: Gewinnbeteiligung. Berlin, 1923. ’ L. a Közgazdaságé Encyklopedia IV. kötetében B. Seehohm Rovmtree: Nyereség^részesedés cimü cikket és k. Nagy Dénes: Híres kereskedők, Budapest,. 1940. c. könyvében a Cogmacq-házaspárról írottakat. 147--48. 1.
