Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Magyar Figyelő - Szőcs Lajos: Román kultúrélet a magyar Erdélyben
506 Magyar Figyelő A tanulmány a továbbiakban az új román költőkkel, az erdélyi román képzőművészettel, kulturális megnyilvánulásaikkal és az erdélyi szellemmel foglalkozik. Pusztai-Popovits József értékelés nélkül közli adatait. Tanulmánya emiatt azt a veszélyt rejti magában, hogy a tájékozatlan olvasó hamis képet nyer az új erdélyi román életről. Ellenmondásként hat, hogy míg egyrészt azt olvassuk: az északerdélyi románságot mind itthagyták szellemi vezetői, addig olyan élénk és számottevő kulturális életről kapunk mégis képet, amely a hozzáértő szellemi vezetést mindenképpen feltételezi. Továbbá a tanulmány azt a látszatot kelti, hogy a románságot Északerdélyben a megbékélés és a helyzetbe való beletörődés jellemzi. Pusztai-Popovits csak mennyiségileg igyekszik felmérni a kérdést, a tartalmi és minőségi értékeléssel adósunk marad. Munkájából nem ismerhetjük meg a román kultúra szellemét és a románság magatartását. Emiatt szükségesnek látjuk a fenti adatokhoz kiegészítésül néhány észrevételt fűzni. Mindenekelőtt le kell számolnunk azzal a hiedelemel, hogy az ittmaradt románság erőtlen és céltudatlan kisebbség volna. A vezetők nagyrésze eltávozott ugyan a bécsi döntés után, de velük együtt eltűnt a megosztó pártoskodás szelleme is, helyet engedve az egységes és rugalmas szellemi irányításnak. Az ittmaradt román vezetőréteg hamar magáratalált és már az első időkben ittmaradásra és helytállásra buzdított minden románt. Bámulatos gyorsasággal zökkentek visz- sza abba a lelki magatartásba, amely 1918-ig jellemezte őket, s amely annak idején a „Supplex li- bellus“-ban és a híres pört kavaró „Memorandum“-ban nyilatkozott meg. Elég hivatkoznunk azokra a célzatos cikkekre és az allegó- rikus versek egész sorára, melyekben a román vágyak és törekvések a mélabús emlékezésektől a kihívás hangjáig minden változatban kifejezésre jutnak. A román sajtó élénk kapcsolatot tart fenn a romániaival, sőt olyan befolyással van az itteni románság életére a túloldali sajtó, hogy szemöldökráncolására az utóbbi időben jelentékeny változás állott be a magyar Erdély románságának magatartásában. Az itteni román sajtóra jellemző, hogy minden magyar vonatkozású esemény mellett teljes közömbösséggel halad el s ha emlegeti is az erdélyi szellemet, az előtte csak a latinos iskola tagjaiban és Horiában, Lázárban és Av- ram láncúban személyesítődik meg. Ha eléggé mozgalmas is az északerdélyi románság szellemi élete, nem nehéz észrevennünk, hogy mozgalmaik súlypontja nem a kultürá- lis tevékenységre esik. Szervezkedésük az utóbbi időben mindinkább gazda,sági és társadalmi síkra tolódott át. Egyre szaporodnak a román szövetkezetek, két központ, a Plugarul és a Partium körül csoportosulva. S a társadalmi gyülekezésre minden alkalmat fölhasználnak. Soha annyi búcsút és zarándoklatot nem rendeztek és a Mária- kongregációk úgy nem virultak, mint éppen most. A Mária-kongre- gációknak eredeti elképzelés szerint a magasabb vallásos igényű társadalmi réteget kellene szolgál- niok, a román görög katolikusoknál azonban kongregánista lett a falu apraja-nagyja. A kérdést tehát nem szabad távolról és nyomtatványokon, újságokon és könyveken keresztül vizsgálni. A nemzetiségek életéről csak akkor nyerhetünk őszinte képet, ha tájékozottak vagyunk afelől is, ami a külső élet mögött zajlik. Pusztai-Popovits József munkája azt árulja el, hogy van jártassága a román kérdésben s ha az adatszerű felsoroláson túl a jelenségek indítóokára is igyekszik rávilágítani s az itt figyelmébe ajánlott szempontokat tekintetbe veszi, a jövőben értékesebb munkát is várhatunk tőle ezen a területen. Bzőcs Lajos
