Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 1. szám - Magyar Figyelő - Bocskai István végrendeletéből

MAGYAR FIGYELŐ

BOCSKAI ISTVÁN VÉGRENDELETÉBŐL

Én Bocskai István, Istennek kegyelmességéből Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyek ispánnya. Noha testemben a Szent Istennek látogatásából ennyi időtől fogván való betegségem miatt erőtlen voltomat esmérem, de elmémben és lelkiesméretemben csendes lévén s meggondolván £iz halálnak minden rendeken személy válogatás nélkül való uralkodását és annak órájának bizonytalan voltát, ilyen testamentom tételemet rendelem meghitt lelkipásztorom és igaz idvességre tanitóm, Alvintzi Péter uram előtt, Eörvendi Pál uram tanácsúik s kincstartónk előtt és Péchi Simon deák meghitt belső secretariusom előtt.

... A Szent Istennek penig kegyelmessége után nagy háládatosság- gal veszem mind ez jókat a Magyar Országi Ureiktól, becsületes híveimtől, hogy engemet mint csak egy hóháti számkivettetett embert bujdosó állapotomban meg nem utáltának, és nem nézték azt, hogy nem ő Kegyel- mök közzül való, sem nem közöttök nőtt nevekedett ember volnék, nem csak bé-fogadtanak ő Kegyelmek, és nem csak szállást adtanak; hanem urokká és fejedelmekké nagy szeretettel és becsülettel választottanak, kiért én ő Kegyelmeknek tellyes életemben való háláadó szolgálatra köteles lévén, adósnak is tartván magamat, és meg-is bizonyítottam volna, hogy hasznos szolgája lettem volna ő Kegyelmeknek, ha életem határát a Szent Isten kegyességéből tovább nyújtotta volna.

Az Magyar Országi becsületes és vitézlő híveinknek választása után Erdélly Országa is, és minden rendek vettenek, és szabad akaratjuk szerént nyüván választottak az ott való fejedelemségre, kiknek mindenféle ellenségektől való megszabadittásában és csendes állapotra való juttatásában, magam személlyem szerént itt kün való híveimmel együtt, mint fáradtam, munkálódtam, ő magok lehetnek bizonyságok.

... Ezeknek utánna mint Nemzetenmek, Hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak el-rendelésére, és abból is az tanácsomat, tettszésemet igazán, és jó lelki-esmérettel meg-hagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélly és Magyar Országi Híveinket az egymás között való szép egyességre. Atyafiul szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyar Országtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A Magyar Országiakat, hogy az Erdéllyieket töllök el ne ta- szittsák, tartsák ő attyokfíainak, és ő véreknek, tagoknak.

— Az egyességnek pedig örökösen való megtartásában ezt az utat látjuk: A fejedelemségek ha szintén változnának is, mindenik hellyen a szabad választás szerént, de a Respublicáknak soha egymás ellen senki ingerléséből, izgatásából ne törődgyenek. Valameddig pedig a Magyar Korona ott fen nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a magyar Királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdéllyben fen-tartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a Magyar Korona, Magyar Országban magyar kézhez kelne, egy koronás királyság alá, úgy az Erdéllyieket is intyük, nem hogy attól el-szakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéllyék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből