Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 1. szám - Magyar Figyelő - Parajdi Incze Lajos: Csallóközi földbirtokpolitika

Magyar Figyelő 49 azon Korona alá a régi mód szerént adják magokat. Melly dologról, ha valaha hitel felett való Confederatio lehet közöttük, felette igen javalljTik. ... Mi a mi temetésünknek helyét rendeltük Erdéllyben Gyula-Fejér- váratt mint szerelmes Hazánkban; minthogy az odavaló fejedelmek ott szoktak eleitől fogva temetkezni: kérjük ő Kegyelmeket szeretettel, nem csak pompával, sem nagy kőttséggel, hanem a mint állapotunk és a mos­tani időnek fogyatkozása engedi, úgy temessenek el bennünket tisztes­ségesen. CSALLÓKÖZI FÖLDBIRTOKPOLITIKA Szaniszló József a Társadalom- tudomány legutóbbi számában rö­viden felvázolja a csallóközi föld­birtokpolitika általános teendőit. A csehek igen nagy mértékben szét­morzsolták a magyar nagybirtoko­kat; állami és magánszervezeteik révén cseh, morva és szlovák tele­peseknek adták a színmagyar te­rületek valamUyen ürüggyel kisa­játítható földjét. A nagybirtokos maga gyakran még meg is előzte a telepesítő kisajátítást: szabad kézből eladta birtokait telepesítő idegen magántőkeesoportoknak. így tett a csilizradványi Füzes-puszta egykori tulajdonosa is. Ebben az időben a magyar kis- és törpebir­tokos állt helyt, földjéhez tapadva; ö jelentette ősi földünkön a ma­gyart. Észak-Magyarország 1938-ban tör­tént részleges felszabadítása Csal­lóközben eszményi feltételeket szol­gáltatott a nemzet- és társadalom- politika elvei szerint következete­sen végrehajtandó magyar földbir­tokrendezéshez. A cseh, morva és szlovák telepesek önkéntes és azon­nali távozásával a magyar állam- kincstár erre a célra megfelelő földterületekhez jutott. A 90%-ban mezőgazdasági jellegű csallóközi magyarság kisparaszti és törpebir­tokos rétege szorgalmas, értelmes és törekvő emberanyagot kínált fel. Az elenyészően csekély mértékű tulajdoni juttatás mellett egy-egy évre szóló bérletekkel létbizonyta­lanság érzetében hagyott kisbérlők zsarolják ki a talaj termőképessé­gét. Komárom vármegye Közjóléti Szövetkezete négy évre szóló bér­lettel akart segíteni a helyzeten, de az illetékes hatóság — nem tud­hatni; miért — elgáncsolta. A csilizradványi Füzes-puszta 2100 holdja teljesen földtelen kis­bérlők kezére került. A hangya- szorgalmú kisbérlők a magyar em­ber bámulatos kitartásával három év alatt látható gyarapodást értek el: állatállománsrra tettek szert, szerény forgótőkét gyűjtöttek, 3—6 holdas bérletükhöz illő befektetése­ket eszközöltek. Ekkor azonban (1941) a régi tulajdonos — aki sza­bad kézből, saját elhatározásából adta el birtokát egy szövetkezeti alapon telepítéssel foglalkozó mor­va magánintézetnek — 2100 hold­ját (a birtok elsőosztályú termő­földjét) megkapta bérletbe. A kincstári kezelésben maradt 1000 holdból 700 hold mezőgazdasági célra nem hasznosítható terület (nádas, vízjárás, ártér). A külön- bözetet alkotó 300 holdnyi har­madrendű termőföld most 3—6 hol­das bérletek helyett 1—2 holdas nsúlakban oszlik meg a jó földtől elesett kisbérlők között. Az egykori tulajdonos, most fő­bérlő, a 2100 holdból 500 holdat egy tagban albérletbe adott egy 600 holdas zalai földbirtokosnak; ez a terület a birtok első minősé­gű fŐIHjé. A megmaradt 600 hold kisebb részben másod-, nagyobb részben harmadosztályú földjét pe­dig ugyancsak bérbe adta a régi kisbérlőknek, akik azelőtt közvet­lenül a kincstártól bérelték. Tehát beékelte magát az államkincstár és a kisbérlők közé s a haszonbérvi­szonyok ügyes forgatása révén

Next

/
Thumbnails
Contents