Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Szabó István: Az asszimiláció a magyarság történetében
As; asszimildció a magyarság történetében 45 ban a magyar asszimiláció terei legnagyobb részben a városok voltak. A XVIII. század végén sok városunkban a magyarság rétege csekély, egyesekben alig számottevő volt. Viszont az 1910. évi népszámlálás tükrében ugyanazok a városok már vagy teljesen vagy legalább is jelentékeny részben magfyar lakossággal jelentek meg. Ez a városi magyarosodás annál nagyobb súllyal esik a mérlegre, mivel ekkor már az ország lakosságának igen jelentékeny rőze törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban lakott. A városok magyarosodása természetesen nem írható egyedül a korábbi nem magyar városú lakosság magyarrá válásának javára, e tekintetben nagy szerepe volt a magyarság beköltözésének s egyúttal a régi városi törzslakosság nagymérvű szétszóródásának is. A XIX. században ugyanis a városoknak addig kiváltságokkal elzárt sorompói mindenki számára megnyíltak s a gyorsan kifejlődő kapitalizmus, a gyárak, iparvállalatok, keresk^elmi üzemek, a rendkívül elterebélyesedő közhivatalnokság, valamint a többi szellemi pályák hatalmas új rétegeket vontak a városokba. Az új városi rétegben helyenként igen nagy számban foglaltak helyet magyarok, mind a nemességnek most főleg hivatal után néző maradékai, mind az ország földbirtokszerkezete alatt felhalmozódott mezőgazdasági szegénység. A nagy beköltözéssel egyidejűleg sok régi városlakó szakadt ki régi közösségéből, elsősorban az értelmiségi és gazdasági pályák messze futó útain. A városok rétegeinek több-kevesebb felcserélődése mellett azonban nagy volt a városok népességének tényleges magyarosodása, az asszimiláció is. Maga már a beköltözés-elvándorlás cseréje is növelte a magyarság közvetlen népi hatásának kisugárzási lehetőségeit s ugyanakkor sok egfyéb tényező is előmozdította az asszimilációt. A modern városok a maguk nagyobb népességtömegével, mozgékony iparos és kereskedő, valamint szellemi rétegével, a városokon áthaladó nagfy forgalommal, a kölcsönös társadalmi hatások befogadására nagy készségével, mindenek felett pedig nyitott kapuikkal és messze kisugárzó vonzó hatásukkal az asszi- müációnak másfele is gyújtópontjai szoktak lenni, szinte valóságos keverő medencék. A kiváltságok elomlásával megnyíló városi közösségekben gyorsabban hullnak le a lelki sorompók is és elmosódnak a hagyományok, amelyek az elzárkózást segítik. A hagyományok enyészését támogatták a kor fejlődési irányai: a szabadelvűség, a polgárosulás, a művelődés, valamint a nagy technikai fejlődés, mellyel együttjárt a földrajzi távolságok jelentőségének nagy mértékű csökkenése is. A XDC. században az asszimiláció kifejlődésére ezekkel együtthatott a magyar szabadságeszme is, melynek ragyogó sugárkörében ekkor sokan ismertek vezérlőjükre a nem magyarok közül is. Ezek a hatások a városok népességét közvetlenül érték, mivel a városokban központosult az anyagi és szellemi tőke, itt találtak elsősorban székhelyet a közhivatalok és közintézmények, melyek a magyar államiság gondolatát terjesztették; elsősorban itt találtak otthonra a gyorsan szaporodó s legnagyobb részben magyar tannyelvű fő-, közép- és szakiskolák is, így ezeket főként a városi lakosság fel
