Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Magyar Figyelő - Barát Jenő: Háború és népszaporodás
442 Magyar Figyelő HÁBORÚ ÉS NÉPSZAPORODÁS A népmozgalom kedvező vagy kedvezőtlen alakulása igen sok tényező függvénye. Egyik legerősebb tényező, mely a természetes szaporodás arányszámát kétirányú hatásával csökkenti — a születési szám fogyását, a halálozási szám növekedését idézi elő — a háború. A háború a nemzet vagy ország életében mindig emberanyagveszteséggel jár. A veszteség nagysága kellő intézkedések megtétele nélkül egyenes arányban van a háború tartamával és annak hevességével. Nemzetünk életében elhatározó szerepe volt éppen a folytonos háborúskodásnak, mely akadályozta a normális szaporodást és előidézte azt, hogy aránylag sokkal kisebb mértékben nőtt a számunk, mint azt még a mohácsi vész előtti magyarság számához viszonyitva is várni lehetett volna. A mohácsi vész előtti magyarság száma semmivel sem volt kisebb az angolok akkori számánál és ma a különbség óriási. Megállapított tény, hogy ez óriási számbeli különbségnek is főoka a Nyugat és önmagunk védelmében viselt temérdek háború. Súlyos történelmi feladatunk teljesítése közben mindig újabb és újabb véráldozatra kényszerültünk. A háború okozta emberveszteséggel foglalkozva, Dr. Kovács Alajos, a Magyar Statisztikai Szemle 1942. áprilisi számában közölt, »A világháború és az emberanyag« című tanulmányában hangsúlyozza, hogy a nehezebben pótolható veszteséget nem annyira a harcok során elesettek és a frontmögötti háborúban életüket vesztett polgári egyének idézik elő, hanem inkább az a tény, hogy a háború miatt családi körükből kiragadott, a harcokban résztvevő katonák (a szaporodás szempontjából elsősorban tekintetbe jövő produktiv korcsoport) révén a születések ezrei és százezrei maradnak el. Akik a harcok során életüket vesztik, azok jelentik a nemzet tényleges veszteségét. E veszteség hatása azonban sokkal rövidebb és kisebb mérvű, mint a születések elmaradása folytán előállott veszteség hatása. A tényleges veszteség megbolygatja a korcsoportok és különösen a nemek közötti egyen- SÚ15Ú;, a produktív férfiak korcsoportjának a róvására. Igen élénken szemlélhető ez akkor, ha Magyarországnak az 1914 —1918. évi első világháború okozta tényleges veszteségét vizsgáljuk. A produktiv korcsoporthoz tartozó férfiak száma annyira megfogyatkozott, hogy az addig alig érezhető nőtöbblet mértéktelenül megnövekedve, számtalan más társadalmi baj okává lett. A korcsoportokon belüli nemi egyensúly eltolódását adja az alábbi táblázat: Jutott 1000 oldalt jelzett korú férfira (fiúra) nö (leány): 191019201930ben ban ban 5 évnél fiatalabb 991 973 985 5—9 éves 992 998 976 10—14 éves 922 994 973 15—19 éves 1024 1017 1018 20—24 éves 1045 1158 1018 25—29 éves 1009 1194 1011 30—34 éves 1022 1190 1074 35—39 éves 1003 1136 1163 40—44 éves 1002 1108 1171 45—49 éves 975 1034 1125 50—54 éves 1009 1020 1111 55—59 éves 974 983 1050 60—64 éves 1067 1045 1043 65—69 éves 987 1022 1032 70—74 éves 1063 1113 1082 75—79 éves 1085 1084 1098 80 évnél idősebb 1240 1245 1282 Ha vizsgálni akarjuk most már azt, hogy a háború az egyes korcsoportokat mennyire rostálta meg, akkor a felvett korcsoport 1920-as nemi arányát az 1910-es adatoknál a tíz évvel fiatalabb korcsoportúak
