Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Venczel József: A székely népfelesleg
32 Venczel József: A székely népfelesleg igyekezzenek a profugium megelőzésében a magok tiszti kötelességét pro virili effectusba venni, hogy »ha jövendőben is ő felsége aeráriumának kára következnék, kegyelmetek vigyázatlansága miatt, magok fognak kegyelmetek erről számot adni«2i — vagy azzal, hogy a székely kongresszus ad acta teszi a papolciak njdlt és éppen ezért keserű, sőt kissé lázító hangú levelét s letorkolja a bátran, de kissé izgága módon szóló Molnár Józsiást. Ezzel a messze múltban, a közelebbi múltban sem lehetett eredményt elérni, ma sem lehetne, a jövőben sem, mert a népesedés öntörvényű folyamat s a belőle származó feszültség gátat, korlátozást nem ismerő energia, mely legyőz minden akadályt, ha kellő időben fel nem szabadulhat. Áll ez különösképpen az akút időszakokra, amilyen a mai is, vagy amilyenné válik a helyzet a közelebbi jövőben. A székely kivándorlásnak, a székely népfelesleg feszültségeinek ugyanis van bizonyos periódikus jellege. És meg nem téveszthet, hogy ma látszólag a népesség mozdulatlan. Mert mind több az adat az Alföld felé áramlókról. Nem egyes emberek, családok mozdulnak és kísértik meg a szerencsét boldogabb vidékein az országnak. Tehát újabb periódus kezdetén állunk s ez a periódus nem mintázhatja a megelőzőket sem azok céltudatlanságát, sem pedig a népi erők pazarló elhanyagolását illetően. Ma: Tcülön kéU számot vetni a mozgó népfelesleggel és külön az álló népfelesleggel. Két különböző kérdés a székely fölös népesség eltelepítése és a székely föld gazdasági megerősítése. A székelyföldi gazdaságpolitika nem hiheti azt, hogy nründ az álló, mind a mozgó népfelesleget lekötheti. Örülhet, hogyha az álló népfelesleg javarészének szegénységét megszüntetheti s ezzel a székely népesedés expanzívitását a romlástól, a visszafejlődéstől és a további dekadenciától megmentheti. És végül állásponttá kell erősödnie, hogy népfelesleg csak népmozgalmi szempontból van és soha sincs népesedéspolitikai szempontból. Mert ami itt népfelesleg, amott épp az a népanyag, amellyel hiányokat lehet betölteni. Szolgáljon tehát nagy örömünkre az a tény, hogy a keleti bástyát őrző székelységnek annyi vérveszteség, romlás, a régebbi népfeleslegeket könnyelműen elpazarló kivándorlás után még mindig van és nem jelentéktelen mennyiségben van népfeleslege — más, arra rászoruló erdélyi tájak számára, VENCZEL JÓZSEF =1A fenti idézeteket v. ö. Székely Oklevéltár I. 280., VII. 179., 231., 235., 256., 280., 311—12., 380., 393., 412. és 436.; Erdélyi Országgyűlési Emlékek VI. 227. Egyébként az okleveles anyag szép összefoglalását nyújtja Mikecs László: Csángók. Budapest, 1941. (Bólyai Könyvek) 110—153.: A székelyek kivándorlása, — ahol ezeknek az idézeteknek nagyobb része teljes szövegükben megtalálható.
