Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Magyar Figyelő - Kéki Béla: Magyar szellemi decentralizáció
Magyar Figyelő 121 megállapítás és a naplóírás kerül előtérbe s ez magyarázza, hogy a proustí analitikus iskola tisztul- tabb, higgadtabb, józanabb eszmei síkján mozgó Chardonnenak új könyve sem más, mint ilyen „megjegyzés-gyűjtemény“, az íróba oltott józanszemléletű politikus megnyilatkozása. Chardonne ennek a vesztett háborúnak a Reneinja. Szívesen is idéz tőle s a késői szellemi utód fokozott határozottsággal vallja azt, amit elődje is olyan gyakran hangoztatott: „Németország uralkodni fog Európában. De a győző meg fogja kímélni azoknak a nemzeteknek a területét, amelyek az új Európa kialakítására hivatottak, feltéve, ha azok bekapcsolódnak ebbe az egységbe... Csak Németország fogja tudni megszervezni a kontinenst és a mi számunkra is alkalmat ad a belső újjászületésre, amelyre szükségünk volt s amely új életünk záloga.“ Chardonne 1905-ben járt először és utóljára Németországban. Azóta németekkel, nagy tömegben, 1940-ig nem találkozott. „Egészen mások“ — vallja meg őszintén. — „Meglepett a fiatal vezetők szabad szelleme, természetessége, szerénysége, előkelősége... Olyan közösség ez, amelyben a kasztok összeolvadnak, de nem tűnt el az igazi hierarchia.“ „A győzök — írja egy másik helyen — okosan használják hatalmukat. Megkímélnek a leissú halódástól. Meglepnek történetszemléletük nagyvonalúságával. A nemzeti szocialisták ismerik a nemzeti egyéniség értékét.“ Chardonne felismerte a németfrancia viszony forradalmi jellegű átalakulását. „Itt most nem utcai csetepatéról van szó, hanem egy kontinens, egy érzésvUág, egy erkölcs átalakulásáról.“ Hangsúlyozza, hogy „Franciaország helye az új Európában csupán a franciáktól függ“, mert „Németország az új Európa kialakításában kérni fogja a mi intézményeinket is.“ Önkéntelenül Victor Hugo próféciája foglalkoztat Chardonne olvasása közben. Még 1871-ben írta: „Üj Európát kell kialakítani, új eszmék alapján. Német- és Francia- ország, ez a két egymást kiegészítő hatalom, lesz főpUlére ennek az új Európának. Ebből az új világból Anglia és Oroszország kizáratnak. Angliát az Óceánokba fogják kergetni, a tatéir Oroszországot pedig visszaűzik a steppékre.“ Heszke Béla MAGYAR SZELLEMI DECENTRALIZÁCIÓ Száz éve folyik tudatosan, pro- grammszerűen a magyar szellemi központosítás, Kisfaludy Károly és Széchenyi indította el és egy század leforgása alatt a kelleténél jobban sikerült, történelmünk trianoni fordulata eszméltetett rá, hogy az ország megszűkült határaihoz képest a főváros túlméretezett. Ennek ellenére Trianon után a magyar centralizáció még hevesebb ütemben folyt, Budapest az ipar és kereskedelem erőit végképp magához hódította s a szellemi élet tényezői is mind Pestre zsúfolódtak. Egyedül Klebergsberg Kunó művelődéspolitikája fordult szembe ezzel az áramlattal, nagy áldozatokkal fejlesztve a vidéki egyetemi városok szellemi életét. A harmincas években kezdett érlelődni a függetlenedés, a szellemi decentralizáció vágya, azonban csak jL Felvidék, Északerdély és Bácska 'visszatérése biztosította a vidék számára azt az erőtöbbletet, amely a gondolat tetté váltását ígérheti. Valóban legjobbkor vetette fel a magyar szellemi decentralizáció kérdését a pesti Egyetemi Nyomda Diáriuma, mert a probléma most a legidőszerűbb. A Diárium cikkírói erélyesen sürgetik a másodközpontok kiépítését: bíztató Paku Imre hite Szegedben, a Makay Gusztávé Pécs hivatásában, a kaposvári Takáts Gyulának már csak a hiányok számbavétele jutott, Ko-
