Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról
Zrínyi Miklós AZ KIRÁLY MEGHÁZASODÉK, neapolisi királynak leányát, Beatrixet, hozatá el magának.., Véghezvivén a király a házasságot« nem nyughatik, de a német császárra való bosszúság annyira eltöltötte vaía a szüvét« hogy magával sem birhata, Mesterkedék ugyan Bonfinius előszámlální az okait ennek a háborúságnak, de maga is megvallja, hogy hívsá- gosan. Azt mondja a bölcseség ; Coelum sursum, terra deorsura, cor autem Regis inscrutabile, (Az ég magas, a föld alacsony, a királyok szíve pedig kifütkészhetetlen.) Ki lész tehát a ki által- láthatja annak okait, hogy sem ez a dicsőségre termett király, tudván, hogy méltóbb hadakozása lehetne a török pogány ellen, sőt inkább szükséges, mégis hátrahagyván aztat, sőt elszenyvedvén a nagy károkat, kiket a hadakozások alatt Ali bég Dalmatiaban tett, húszezer embert belőle elvivén, ismét más had Szegedé’g rabolván az országot, harmincezer lelket vivének el i mégis inkább mene a német császárra. Hihető bizony, hogy nem kicsin ok volt, sem penig egy, mert valmint a nagy hajókat nem evedzhetik evedzővel, szintén úgy a nagy országos dolgok nem indulhatnak egy okkal, hanem sokkal .. Méltó elmélkednünk és megállapodnunk egy kevéssé a király tanácskozásán; hogyha jó-e Ausztriára menni haddal avagy nem. Báthori István nem javallá, sőt éppen ellenkező sententiát (véleményt) ada erre a hadakozásra, sok jó okokat előállatván, kik között egy méltó gondolkodásra. így mond vala : Ha Ausztriát elfoglalod, — hiszen a Corvin vitézségnek és szerencsének semmi sem állhat ellent, — hidd el nekem, ritkán, igen ritkán fog téged látni Magyarországod, özvegyként el lesz hagyatva, és amaz fog gyarapodni) bár hamis jós lennék, el fogják ragadni urunkat és királyunkat az osztrákok. Igazán nagy punctum (ok) és nem tudom mi módon felelhetni meg neki, mert kettő a consequentiája. Egyik; az ország király távollétével megkárosodik és árvájul marad, másik; hogy a király Bécsben lakván, ellágyul természetében és megtompul vitézségében, mint Hannibál Capuában, Nagy Sándor Babyloniában. De ezeket a nagy okokat a király kívánsága, a vi- lágbiró császár ellen hadakozni, kicsinné tette és semmivé. Meghalló azért a többi urak Ítéletét is, kik között Kinizsi Pál ellenttnonda Báthori Istvánnak, és refutálá (megcáfolta) okait, csak a maga vitéz bátorságától viseltetvén és nagy szivétől. Itt azt kell mondanom, hogy egy mélységes tanácsko7ásban nem jó a vakmerő szívű embereket hallani, mert az bizonyos, hogy ők soha nem fognak mondani, hogy ne, hanem mindenkor; neki. Maga a tanácskozásban nem úgy kell. Lingua in consilio valet, in cer- tamine dextra. (A tanácsban a nyelv, a harcban a kar számit.) De mindazonáltal egy ilyen bátor szavú és szivű ember, mint Kinizsi Pál, ha szólhat tanácsban, a többit is a maga sententiá- jára hozhatja könnyen, a jó okoknak veszedelmes elbomlásával. A király legutolsó volt a maga sententia mondásában. Én azt nem favallom, hogy a király a maga voxát (szavát) kimondja a tanácsban, mert ha legelőször szól, bizonyosan senki utána a tanácsban ellenkezőt nem mond, ha utólszor, úgy is a maga voxára
