Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról

Mátyás király életéről való elmélkedések

kényszeríti térni azokat is, kik először szólották. Legjobb tehát« hallgassa meg mindnyájokat, és figyelmetesen szenvedje pro et contra való disputatiokat (vitatkozást), ne concludáljon (határozzon) ott semmit, hanem magába tartsa a conclusiot: amikor akarja, akkor tegye világosságra a maga szándékját $ így az ő tanácsának is meg marad libertása (szabad elhatározása), a végezetnek sem hi- resedik el végezése, amint szokott más tanácskozásokban lenni.

Rámene azért a király Ausztriára, és azt erősen megrablá, sok városokat benne megveve. Bécset megszállá, és ha hamar követek a császártól nagy alázatossággal, hizelkedéssel, ígérettel el nem érkeztek volna, odalett volna akkor az egész Ausztria. De király azoktól megenyhődék, végeze a követekkel, hogy bizonyos terminusra, bizonyos summa pénzt a császár neki letegyen, addig a király a megvett várasokat birná, a császár a koronát és prae- tensióját eleresztené (igényéről lemondana). így azért meglén ismét az szövetség; a király itt is megmutatta nagy magnanimitá- sát (nagylelkűségét,) mert noha nem vala a végezésben az, ugyan a császárnak a megvett városokat visszaadá, és Ausztriát épen visszaereszté.

Az király a császárt ágy mint fegyverrel meggyőzé, úgy királyi méltóságos generositással (bőkezűséggel) is akará. De a császár hamissággal felele neki, az Ígéretekben semmit meg nem álla : ez lén osztán méltóbb bosszúja a királynak az elsőnél, kivel magára a császár bút, veszedelmet és gyalázatot hoza.

DE VELENCÉSEK IS a szokott adójokat meg nem adák, sem a pápa; kin az király megháborodék s észbe kezdé magát venni, hogy a keresztyén fejedelmek, akik az ő paizsa alatt ülnek vala békességben, el akarják vala hadni, csak magát a török hatalmassága ellen. Azért a király is másképpen gondolkodék, és ő is el- hagyá Dalmátiának oltalmát, hanem csak a maga határait őrzé: velencések magoknak maradának. (Tehát az illyr határokról, melyeket a városokban szétosztott őrseregekkel védett, csapatait a költségek terhes volta és az olaszok részvétlensége és fösvénysége miatt visszahívta és csak a saját tartományait biztositotta.) Bonfi- nius szavait repetáltam. De megadák az árát velencések, mert oly két csapással megnyomoritá őket a török, hogy soha olyan nyavalyátok azelőtt nem volt. Itt volna helyem és alkalmatosságom, hogy invectivákat (szemrehányásokat) csinálhatnék a keresztyén fejedelmekre, hogy Magyarország s annak elpusztulását mindenkor úgy negligálták (elhanyagolták), holott az volt kapuja és grádicsa a tőrök veszedelemnek; de ők egymásra kis boszuságért is inkább hadakozának.

Bella geri piacúit nullos habitura triumphes (inkább viseltek ők hadat, bár az semmi dicsőséget nem Ígért) hogysem a szomszéd háznak tüzét oltották volna el. De az Isten őket megvette és vakította. Jupiter quem perdere vult, dementat (akit Jupiter el akar veszteni, annak eszét veszi). Látja most mind az egész világ, hogy a magyar nyavalyája nemcsak magáé, hanem közönséges, holott a török rá jöhet Pécsre, mikor akarja, rá velencések or-