Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról

Mátyás király életéről való elmélkedések két és táncokat szereztetett, Hihető, hogy nem a maga gyönyör­ködéséért, mert Mátyás király nem olyan természetű volt, hanem az ellenség bosszantására, aki éjjel-nappal láthatja vala ezt a vi­gasságot, holott 5 éhezik s koplal vala. Azért az is használt a Má­tyás intentiójára nem keveset, gondolván az ellenség, ha a ma­gyarok ilyen könnyen jutnak a hadakozáshoz, vendégséggel s tánccal, meddig mi azokat kiuntatjuk, midnyájan éhei meghalunk addig.,.. Ötödször, lássuk a királynak serénységét. Mikor a három király békességesen összvejöttek egymással való tractálásra, mely serényen viseli magát a mi királyunk; ötét sem a szép szó, sem harag, sem ijesztés ki nem tudá verni a maga praetensiójának (követeléseinek) elhagyásából, s noha míndeniknek megadja vala a becsületet felettébb is, ugyan a maga intentióját végbenvivé bát­ran s úgy annyira, hogy a Mátyás mind a két királyiul sem fél vala, amazok penig tartani kezdtek volt már a háboruságos szivétől. Ta­nuljon ebből minden ember, ne fogjon lágyan senki a dolgában, hanem keze-lába legyen az aktiónak, akit ember cselekeszik, mert ha csak lassú és negédesen operál, semmi jutalmát nem vészi. Qui timide petit, docet negare, (Ki félve kér, megtagadni tanít.) Hatodszor, méltó observálnunk azt is, hogy a Mátyás király megvendéglé a több királyoKat. Mely nagy volt az 6 providentiája (előrelátása), hogy oly méltóságosan tarthatta őket és királyi módra. Hihető, hogy még otthon is meggondolta ő eztet, és arra való készülete is volt, és nem kellett akkor osztán kétfelé kapni, sem futkozni, keresvén a pohárszékeket, pohárokat és egyebet kölcsön másoktul. Azt írja a história, hogy semmi hijja nem volt a három király tartására való méltóságnak. Ezek mind méltóságra való grádicsok, akit Mátyás el nem mulatott, sem más király nem mulatja el, aki olyan lészen mint Mátyás, Sabácot közép télen szállá meg a király, oly resolutioval: vagy ott meghal, vagy mcgvészi. Aki ilyen resolutióval megyen a hadban, nem jön szégyenvallással vissza. Harminc nap alatt megvevé stratagémával (hadicsellel); elmentté tette vala magát, de fele hadának ott marada titkon; a törökök nekiörülvén a király elmenetelének, pusztán hagyák az túlsó bástyákat, csak mind a király felé néztek, azért nekimenének túl ostromnak a magyarok; a király is visszatérvén, könnyen megvevék. Tanuljon itt minden kapitány az törökök szerencsétlenségén, ne hagyja el a vigyázást, az őrzést, ha elmégyen is az ellenség, ne járjon úgy, mint sabá- ciak és régen trójaiak a falóval. Mindenkor álnokságot kell gondolni az ellenségről, és így meg nem csalattatik. Turpe est dicere: nun putaram. (Csúnya dolog azt mondani ; nem hittem volna). Hogy télen szállotta meg Sabácot, a sincs mysterium (rejtett ok) nélkül; tudniillik tudta jól, hogy akkor a török összve nem gyülekezik, nem is mehet könnyen segítségére ; jó azért oly időt választani a vitézkedésre, az kit az ellenség megsem gondolna és néki alkal­matlan.

Next

/
Thumbnails
Contents