Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Metamorphosis Transylvaniae

Európa hanyatlása 7

73

javára hasznosítsa és nem tette boldogabbá az embert, A gazdasági élet, a tudomány, a szellem, az irodalom öncélú volt, a maga törvényeit követte és törekvéseinek középpontjába nem az embert, hanem a profitot, a tudományos eredményt, az öncélú játékot állította. Az ember nem vált boldogabbá, a legragyogóbb orvosi eredmények dacára elpusztulhatott, ha pénze nem volt; az irodalom virágozhatott, de mi élvezete lehetett benne a szegénynek, akinek sorsában a leggyönyörűbb szabadságeszme dacára csak annyi változás történt, hogy a föld jobbágyából a tőke rabszolgájává változott ? Ez a kor kitermelt egy gyönyörű elképzelést az emberi szabadságról és önrendelkezésről, de az ezt kifejező liberálizmus arra volt jó, hogy megkösse az állam kezét, nehogy beleszóljon a gazdasági életbe. Minek, mikor mindenki szabad, szabadon választhat munkát és senki sem kényszeríti, hogy rosszul fizetett munkát válasszon! Senki, csak az éhség és nyomorúság. Mert ezek voltak a hű szövetségesek,

A GAZDASÁGI FESZÜLTSÉG egyre nőtt, a profitvágy nem ismert sem könyörületet, sem megállást, de még észszerű engedményeket sem, a társadalmi ellentét robbanásig feszült t az emberiség új eszmék után kutatott^s mivel az előidéző okok főkép gazdasági természetűek voltak, a megváltást is a gazdasági rend felforgatásától várta. Az örök álmodozók nagyszabású kísérlete a gyakorlatban nem hozta meg a kívánt eredményt. Az orosz nép ázsiai passzivitása eltűrte ugyan a kísérletet, de az európai népek más megoldás után kutattak. Az állam feladta a benemavatkozás elvét és egyre több rendszabállyal korlátozta a tőkét, s ahol az állam gazdag volt, mint Angliában és Franciaországban, ott a nagyarányú szociális befektetések révén sikerült is az ellentétek enyhítése, A szegény államok erőteljesebb rendszabályozásra kényszerültek ■. itt nem volt elegendő a nagy vagyonok progresszív adóztatása, hanem az egész gazdasági életet az állam irányítása alá kellett helyezni, A régi államot tehát az újtól a szociális jelleg különbözteti meg i az, hogy a nemzet nagy részét kitevő népréteget állította törekvéseinek középpontjába s gyakorlatilag törekedett arra, amit a liberálizmus olyan szépen hirdetett, hogy az emberi szabadsággal élni is lehessen és hogy mindenki élhessen azokkal a vívmányokkal,melyeket eddig a tudomány és a technika csak a kiváltságosak számára teremtett meg. Az orvosi kutatás nem állt meg az egyes szervek, vagy jobb esetben az egyes ember betegségeinél, hanem az egész nép egészségének ügyét vizsgálta, a városrendezésnél nem a festői kunyhók megtartására, hanem az egészséges munkáslakások építésére fektették a súlyt és a népnevelésnél nem állottak meg annál, hogy akadémiák legyenek, hanem minél több népiskola és népfőiskola fölállítására törekedtek.

De az európai változás nemcsak ennyi. A felvilágosultság azt tartotta, hogy minden ember egyéniség, mindentől független egyed, szabadon rendelkezhetik önmaga felett s ha ezt még törvénybe is iktatom, úgy mindent megtettem érdekében. Mindenki azt tesz, amit akar s mindenki azzá lesz, amivé lenni tud. Nem vették észre, hogy az egyenlőségnek ezzel a tanával az egyenlőtlcnseget állandósították, mert az erősnek szolgáltatták ki a gyengét. Más oldalról ez túlzott szabadossághoz vezetett s felbontotta a régi családi és népi kötelékeket. Az