Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Metamorphosis Transylvaniae
74 Albrecht Dezső egyén szabad volt, de mit kezdhetett a szabadságával? Független lény volt elméletben, de láncrakötött gyakorlatban. Ügy vélték, hogy az egyén független a társadalomtól, amelyben él s ahelyett, hogy az egyén és a közösség viszonyának a megállapitásán fáradoztak volna, egyszer rüen tagadásba vették ezt a kapcsolatot. A világmindenség, a föld, a természet és az ember titkait feltárták úgy, mint soha eddig, de a nagy összefüggések megállapításáig nem jutottak el. A részletigazságok kutatása közben részeire bomlott maga az ember és az egyénnek és közösségnek, a közösségnek és istenségnek örök törvényeit az új lehetőségekhez alkalmazni meg sem próbálták. ÚJ KOR SZÜLETÉSÉNÉL állunk s mindabból, ami belőle kielemezhető, nincs okunk félni, sem mint embernek, sem mint magyarnak. Bár szép, hogy vannak olyan együttérző lelkek, akik egyéni sorsukat összetévesztik Európáéval, mégsem hiszem, hogy Európa hanyatlásáról és az európai kultúra összeomlásáról beszélhetnénk. Inkább hihető az, hogy Európa nem a spengleri hanyatlás, hanem egy új egyensúlykorszak felé halad s dinamizmusa — mely egész kultúráját olyannyira jellemezte, hogy ez különbözteti meg leginkább más világrészek kultúrájától — nemhogy apadna, hanem növekedik. Az európai kultúra, mely a görög szellem, a római civilizáció és a keresztény életérzés társulásából született, új formát ölt magára. Ez a forma kevéssé fog egyezni az elmúlt korszakéval, de bizonyára nem fog távolabb állni eredetének forrásaitól, mint az elmúlt korszaké. Ma még Európában ennek a formának szélsőséges, sokszor alaptalan és bántó megnyilatkozásait látjuk, de tévedés lenne a szülés kellemetlen járulékain túl meg nem látnunk a születés nagyszerű misztériumát. Ezt a formát igazán szükségtelen összetéveszteni a diktatúrával s annak járulékaival, A diktatúrát a gazdasági kényszer és az írástudók felelőtlensége vezette be, s ahogy jött, úgy el is tűnik, ha szükségessége megszűnik, Nem volt olyan korszak, melyben rövid vagy hosszabb ideig ne lett volna nyílt, avagy rejtett diktatúra, s ha e korszakokról beszélünk, mégsem ezt a vonását látjuk meghatározónak. Ugyancsak tévedés lenne azt látni, hogy ennek az új korszaknak a kialakulásához csak a totális államok járulnak hozzá, S még nagyobb tévedés lenne azt hinni, hogy azok a totális államformák, melyek a szükségletek és a nemzeti adottságok szerint keletkeztek, változatlanul alkalmazhatók és alkalmazásuk a kérdéseket megoldja. Viszont épp ilyen tévedés lenne tagadásba vennünk azt, hogy ezek az államok az új korszak jellemző sajátságait nagyobb mértékben valósították meg, mint a többiek s ennek folytán kisugárzó erejük nagyobb, A réginek és az újnak összecsapása mérséklőleg és kiegyenlítőleg hathat s a küzdelem folytán az ellenfelek is egymáshoz hasonulnak. Kétségtelen az, hogy az európai szellem átalakulása törvényszerű s ettől az átalakulástól még azok az államok sem mentesek, akik a régi megőrzése érdekében nyúltak fegyverhez. Pár hónappal ezelőtt e helyen írtam le azt az egyáltalában nem jövendőmondó, hanem a politikai küzdelmek természetéből folyó tételt, hogy Anglia a háború végén, ha sokáig tart, jobban fog hasonlítani berendezkedésében Németországhoz, mint régi mivoltához. Tévedtem annyiban, hogy ez hamarább következett be) a történelem kereke most gyorsan forog, A