Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Metamorphosis Transylvaniae
72 Albrecht Dezső EURÓPA HANYATLÁSA? AZ EURÓPAI SAJTÓ és közvélemény az utóbbi időben egyre többst foglalkozik a jövő Európájának képével s ez legalább is annyira izgalmas, mint a harctéri jelentések. Mindinkább nyilvánvalóvá válik ugyanis, hogy az európai élet gazdasági, szellemi, erkölcsi és társadalmi vonatkozásban olyan mértékű átalakuláson megy át, melyre példa a renaissance óta nem volt s kérdés, hogy jelenlegi méreteiben nem múlja e még azt is felül. Abban a gigászi küzdelemben, mely ma Narviktól Calaisig folyik s ki tudja, hogy holnap meddig terjednek határai, nemcsak különböző imperiálizmusok mérik össze erejüket, hanem különböző világnézetek, társadalmi és gazdasági berendezkedések is. Természetes tehát, hogy az emberiséget egyre jobban kezdi érdekelni mindaz, ami ezzel a változással összefügg. Vannak, akik a spengleri jóslat beteljesedését és az európai kultúra visszavonhatatlan hanyatlását látják a most folyó küzdelemben, de egyre több olyan hang szólal meg, mely egy új egyensúlyi korszak eljöveteléről beszél. Különösen az olasz sajtó derülátó és rávilágít arra, hogy Európa sorsát nem a vak véletlen, hanem határozott szándék irányítja. Hol az igazság ? Hosszú ideig úgy képzeltük, hogy a világháború előtti szinte félszázados nyugalmi állapot betetőzése volt mindannak, ahova az emberiség eljuthat, A technikának hihetetlen fejlődése és az egyes tudományágakban elért eredmények az emberiség fejlődésének olyan lehetőségét nyitották meg, hogy a jámbor polgár joggal várhatta az aranykor eljövetelét. Csak most látjuk, hogy mennyi feszültség, bontó tényező, belső ellentét feszitette ezt a kort, amelynek csendje nem a nyugalomé, hanem a viharelőtti nyomottságé volt. Erről a korszakról azt mondják sokan, hogy a humánum teljesedett ki benne és védelmére a humánum nevében rántanak kardot. Ideje volna kikutatni, hogy valóban olyan eszményien humanista volt az a kor, melyben a tőkés szabadon használhatta ki munkását és az emberi erővel, élettel és munkával a leggyalázatosabb rablógazdálkodás folyt — Európa szívében. S azt sem ártana megvizsgálni, hogy egyensúlyozott volt-e az a kor, mely az embert kiszakította ősi környezetéből! a természetből és géppé, számmá aljasította, és bár törvénybeiktatta és hangzatosán szónokolta az emberi szabadság eszméjét, de annak lehetőségét csak a kiválasztottak számára adta meg. Sokan visszaélnek ma a humánum jelszavával, de ezek között nem a legrosszabbak azok, akik azt állítják, hogy az igazi humanizmust a jelenkor teremti meg, melyben az egyén közösségben felolvadva él, — sokkal messzebb járnak az igazságtól azok, akik a humánum örve alatt múló érdekeket védenek. Mert bár a humanizmus alatt a görög ideált: a teljes értékű emberré válást és válhatást értjük, azonban túlzás volna azt állítani, hogy ezt a teljes értékű embert kizárólagos joggal a szőrösszívű bankár, vagy az emberhajcsár favállalkozó képviseli. Nem tagadható azonban az sem, hogy örökértékű gondolatokat és ideálokat vetett fel, melyeknek megvalósulása századokra méretezett s a tudományok egyes területein olyan eredményeket ért el, amelyekre az emberiség joggal büszke lehet, de a tőkés társadalmi rend nem igyekezett arra, hogy az elért eredményeket az emberiség
