Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Metamorphosis Transylvaniae
A lélek püspöke 71 dalomban, akár egyéb magasabb szerepkörben nagyok legyenek- Támadjon föl bennük élénk tudata annak, hogy minden igazi tudományos, irodalmi, művészeti vagy történelmi nagyság alapja — a gondolkodásnak nemessége, a jellem komoly feddhetetlensége, a léleknek nagysága. És nem is az a célunk, hogy irodalmi vagy történeti, hanem köteles- ségteljesitő, emberszeretettől áthatott lelki nagyságok lévén, nevünk tetteink által be legyen irva az élet könyvébe, A nagyzó és sokat beszélő emberek helyett munkás fiakra van immár szükség,“ íme az új nemzedék eszménye, amint azt elénk rajzolta a püspök, Mintha már előre látta volna azt a sok szenvedést, mely érni fog, már 1903 ban figyelmeztetett arra, hogy „minél nagybbb a vihar kivül- ről, annál nagyobb küzdelemmel kell befelé dolgoznunk“. A világháború után a püspök munkássága is ilyen befelé építő munka volt. Mi, fiatalok, tudjuk leginkább, hogyan bátoritott, emelt, erősített bennünket, s hogyan ébresztette, lelkesítette, tartotta bennünk a lelket. De nemcsak „mindeneknek mindene“ volt a püspök, hanem szent példaképei, borromei szent Károly és szalézi szent Ferenc tanítása szerint, saját lelkén is mesterin dolgozott. Pedig nehéz anyag volt, sötét örökséggel terhes. De a kegyelem közreműködésével saját lelkében is csodát alkotott a püspök. Papjainak, kispapjainak, de híveinek is maga járt elől a jó példa világo"ságával. Az öreg Imecs kanonok meg is jegyzé róla a központi papság összejövetelei alkalmával t „Igen elől halad a püspök, alig tudjuk követni“. Nemcsak a lélek apostola, püspöke volt, hanem lelki ember. Sokszor csodáltuk benne a lelki nagyságot s ha most visszatekintünk alig felmérhető nagy munkabírására, azt kell vallanunk, hogy nem a gyönge test, hanem egyedül a lélek képesítette őt erre a fáradhatatlan tevékenységre, Gyönge teste éjjel-nappal, esőben-hóban, úton és idegenben, mindenütt szolgálta a lelket, míg végre is kidőlt, nem tudta követni már, Mailáth püspök életének ez volt az apotheozisa. Hosszú betegsége nemcsak szenvedés volt, hanem a gyönge test megtörése az erősebb lélek nagysága alatt s lassú készülődése a túlvilági találkozásra, mikor majd méltó lényegtársa lesz a feltámadás dicsőségében a nagy léleknek. X, Plus PÁPA SÍRJA MELLETT állították fel egykori államtitkárjának, Mery del Val bíborosnak síremlékét. Mindkettőnek bizalmas munkatársa volt Mailáth érsek. Mikor utóljára járt Rómában, szokása szerint ellátogatott a Vatikáni Grottákba. Megállóit a sír mellett, sokáig nézte Mery del Val egyszerű márvány-szarkofágját és könnybelábbadt, imádkozó szemmel olvasta a feliratot! Da mihi animas, cetera tolle. A Mindenható meghallgatta imáját Mindent elvett tőle. Mindent, csak a lelkek maradtak övéi, A Lélek püspöke meghozta ezt az áldozatot is. Még szenvedését is értük ajánlotta fel. Kórházból küldött utolsó sajátkezű levelében írta nekünk •. imádkozzatok, hogy szenvedésemmel a lelkeknek szolgálhassak. Da mihi animas, cetera tolle. Minden elvétetett tőle itt a földön, mindent odaadott a lelkekért. Ezrek hálája néz fel hozzá! DR. ERÖSS ALFRÉD
