Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Dr. Jancsó Elemér: Gróf Mikó Imre, a művelődéspolitikus

54 Dr. Jancsó Elemér Erdély természettudományi és földrajzi megismerését és feldolgozását is egyforma fontosságúnak tartja. Csakis igy válhat a halott múlt élő jelenné és a nemzet számára kenyeret és jövőt nyújtó szent eszközzé. A gyűlés után Mikót a lelkes tömeg hazakíséri, Mikó jelszava, hogy az egyesülés mindég erő, az erő pedig élet, valóra vált, A meg­születő Erdélyi Múzeum Egyesület egy jobb jövő zálogaként azonnal megkezdte működését, A szászoknak már volt hasonló intézményük, a románok alig néhány év múlva létrehozzák az Astrát, amelyet Mikó is szeretettel üdvözöl. Mikó életének és dicsőségének tetőpontján áll, amikor Tompa Mihály megirja hozzáintézett híres versét s abban Széchenyi halá­láról emlékezve, őbenne látja a nagy halott szellemi örökségének méltó folytatóját t „Erdély Széchenyijét“. De röviddel ezután újabb csapás éri Mikó Imrét, a halál elragadja egyetlen fiát, a tizenkílenc- éves Ádámot, Ezzel sírbaszáll a Mikó-nemzetség fennmaradásának reménye is. Fiához írt intelmei Kölcsey Pareinesiséhez hasonló mély gondolatokat és erkölcsi tanácsokat tartalmaznak, „Mikor Te e soro­kat olvasod, én már nem leszek az élők sorában, — írja — pedig emberileg szólva lehetetlen, hogy valaki úgy óhajtsa javadat, mint én,“ Élete utolsó másfél évtizede most még lankadatlanabb munká­ban telik el. Mintha érezte volna, hogy neki egyedül kell elvégeznie nemzedéke egész feladatát. „Éjjelem és nappalom arra lesz szentelve — írja fia halála után — hogy nagy eszmémet megvalósítsam, En ezért a célért még a rágalom aljas fegyverének vérző sebeit is zúgo­lódás nélkül el fogom tűrni.“ EZEKBEN AZ ÉVEKBEN foglalja össze és 1861-ben adja ki Irányeszmék címen alapgondolatait. Ennek a munkának eszmevilága méltán sorakozik, Széchenyi, Eötvös nemzetszemléletéhez. Tíz esz­tendő elmúlt küzdelmeinek és tapasztalainak eszmei összefoglalása az Irányeszmék és egyszersmind útmutatás is az elkövetkezendő 10 esztendőre. Mikó olyan mély erkölcsi alapelvekből indul ki és hatá­rozza meg a magyar magatartást, hogy ez a mű alapelveiben min­denkorra érvényes igazságokat foglal magában. A nemzetnek — mondja Mikó a bevezetőben — két dolgozó rétege van, egyik az, amely a földet műveli, a másik a szellemi élet területein dolgozik. Az új életformák között új intézményekre van szükség, amelyek a gaz­dasági és szellemi élet kereteiül szolgáljanak, de ezek megalkotásá­ban csak saját erőnkre támaszkodhatunk. Az intézmények a gazda­sági és szellemi élet fejlődésének csak kereteit biztosítják, de Mikó szerint ez még nem elégséges. Ezeket a kereteket átfogó és a nemzet minden szellemi és gazdasági értékét egymással összhangba hozó mű­velődéspolitika szellemének kell betöltenie. Ezt a művelődéspolitikát viszont a legmélyebb etikai elveknek kell áthatníok. Ezután sorra- veszi az erdélyi magyarság problémáit Miután a társadalmi osztályok igazságosságon és áldozatkészségen felépülő összefogását sürgeti, a Nyelv és társadalom című fejezetben a magyar irodalom és nyelv ápolására hívja fel nemzetét. Szigorúan bírálja az idegen szellemű főurakat, akik a magyar irodalomért semmiféle áldozatot nem haj­landók hozni. Szembeállítja ezzel a magyar középosztály irodalom-

Next

/
Thumbnails
Contents