Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról
Mátyás király életéről való elmélkedések hiuságos goadolatokat nem gondolt; az, ki az közönséges jónak szolgálatjára volt, inkább kévánta, hogysem a maga magános dí' cséretét... Harmadik felől megüté az országot a török. Hali bég, az ki akkor híres hadviselő basa vala, két úttal megpróbálta a király szerencséjét, egyszer Száva s Duna között, másszor Erdélyben. De drágán megvette volna oda nem mentét, mert mind hada s mind maga gyalázatosán jára, az prédát, maga vitézeinek felét, és az egész tisztességét oda hagyá, s ez lön is méltó oka írnia a maga császárának, hogy a magyar királynak csak az esztendői ifjak, de vitézsége, de bölcsessége, de szerencséje érettek és vastagok, és hogy se ne szégyenelje kijövetelét, se el ne mulassa a maga személye szerint, ha akarja, hogy a muszulmán birodalom ez a gyermek miatt hátra ne maradjon. Az király cselekedettel megbizonyítá Hali bég levelét, mert rámene Jajcára, akinek erőssége minden másnak lehetetlenséget csinált volna a megvé« telben, csak Mátyásnak nem ; azért magyar módra hozzányúlván, könnyen megvevé török császárnak örök gyalázatjára és bosszúságára. Kinek megtorlására és visszavételére eljőve ugyan Mahomet császár nagy készülettel, megszállá Jajcát, erősen ostromlá. De nem aluvá el a király annak oltalmát, mint azelőtt a császár, rá indítá hadát^ Szapolyai Imrét (kit akkor Imre deáknak hívnak vala), ereszté előttök. Verd meg, ha mered, császár, ezt a diákot, nézd szemben a király hadát, ha olyan rettenetes vagy, az mint kívánsz láttatni. De nem kívánja Mahomet aztat, azt tudá, valahol magyar sereget halla, hogy mindenütt ott van a király, kit szemben nézni nem jónak tartott. Elkéle Jajca alól mint a füst, ott hagyá sátorait, álgyúit, ott sok gazdagságát. Kicsoda ijesztette el ? Az Isten, aki Mátyás király nevének oly rettenetességet engede, hogy meg nem meri vala várni senki mezőben, úgy annyira, hogy még a kis leánzók is közénekkel éneklik vala akkor Mahomet császárrólt Mtkor magyar király zászlóját látá, Jó lovának száját futni bocsátó. Erdély és Moldova felütik magokat, a király szerencséjének ellen mernek rúgni, Erdély adónak nagyságát veszi okul, de rosszul. Szükséges királynak az adó, főképpen az olyan királynak mint Mátyás volt, . . Nincs a népnek nyugalma hadsereg nélkül, nincs hadsereg zsold nélkül és zsold adók nélkül. Ez a király sem bolond épületekre, sem eszelyős költséges vendégségekre, sem bolondok gazdagítására nem költötte az ország jövedelmét, hanem hazája megmaradására, dícsősítésére és öregbülésére. Kicsoda nem kévánná maga értékével segíteni az ilyen királt ? ... Ezekben ismég a király serénységét observálhatjuk; nem hagyott a pártolásnak üdőt, hogy nagyobbra terjedjen : mindjárt rá ment az eredetében. Második observatio, hogy ennek a királynak nemcsak egy mestersége volt a dolognak véghezvitelében, Moldva
