Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról
Zrínyi Miklós fegyver nélkül nem szelédűlhetett meg) fegyverrel büntette, Erdély megesmeré vétkét; megkegyelmeze néki, egynéhányat sz^mkive- tésben hajta, de ezek közül is egynéhány a király könnyűségében bízván, a terminusnapra ki nem mene. Az király hóhér kezében adatá őket, ahol tanult a többi, hogy nem kell király kegyel- mességével és törvényével jádzani. Isten előtt sem lehetett na- gyobb bűn, mint vakmerő bizakodás az Isten irgalmában. Harma' dik observatio a király serénsége az moldvaiak ellen való harcban : más király elfutott volna a helyből, ő megvárta vitéz módra, meg is verte, a király is sebbe esék, de avval jár az ; virtus vul- nere viret (a vitézség sebekkel ékeskedik). Cseh királyra s országra támad a had ennekutánna; ösztönözték erre a királyt a római pápa s római császár: religio volt praetextus alatt (hitvédelem volt a háború jegeimé). Nem tudom miképpen kell dicsérnünk azt az expedíciót; igazságrul nem, annál inkább nem szükségéről. Az mostani világ, (hogy ne nevezzek egy fejedelmet is), mikor szint akar adni a maga hadakozásának, religiót obtendál (a hit védelmét adja ürügyül); de hun vagyon az az egész keresztyének regulájában vagy Krisztus urunk tanításában, hogy fegyverrel kell eretneket, törököt az mi hitünkre hoznunk ? Sehol bizonyára én azt fel nem találom, de találom azt, hogy békességesen, tűréssel, szenyvedéssel szenyved- jünk mindent. Az mi hitünk más vért nem akar ontani, hanem az maga fiáéit az Isten dicsőségére. De én igen messze menék a propositumrul (tárgyamtól). Nézze meg minden ember, már ha igazán volt-e religio ennek a hadnak célja, holott a vége országoknak nyeresége és accessiója (szerzése). Azonban meddig hussitákra a király hadakozék, az török eljárá dolgában, sok ezer lelket elvive fogságban. Sabácot megépíté, tudniaillik: Delirant Reges, plectunur Achivi (a királyok esztelenségéért a nép bűnhődik). ENNEKUTÁNA AZ ESZTERGOMI ÉRSEK sok főurakkal, sok vármegyékkel az királytól elpártolkodék ; királyt választónak magoknak bolondában, Magahittül cselekedének, nem gondolván meg, hogy az a fej, aki koronát hordozott, nem könnyen foszta- tik meg pártolkodással; de ők is a jó szerencsében és a király fami.iaritásában (jóindulatában) elhízták magokat. Az érsek, akinek a többinél okosabbnak kell vala lenni, megtébolyodék. Homo sanctus in sapientia manet sicut sol, nam stultus sicut luna mu- tatur. (A szent ember a bölcsességben állandó, mint a nap, mert csak a bolond változékony, mint a hold.) Ütet a király mint az atyját böcsülte, mint szent szerzetüt obszerválta (tiszteletben tartotta), de ugyanaz vala az oka az ő tébolyodásának. Fortuna puem nimium fovet, stultum facit. (Akinek a szerencse igen kedvez, azt esztelenné teszi.) A conspiratio (összeesküvés) király ellen nagy volt, és minden más szívet elijeszthetett volna a királyon kívül *, ő csak egyedül kévánatos matériának gondoló az ő hallhatatlan nevének öregbülésére. Az magyarok Kazimir királynak fiát, ugyan azt is
