Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 3-4. szám - Molter Péter: Falukutatás Bálványosváralján

Falukutatás Bálványosváralján

299

A szüzecske felibredve, Csak egyedül megijedve: „Itt hagyának iccakára, Fene vadok prédájára.

Ver meg Isten csapásoddal, Égbűi hányó tűzlánf'iddal,

Me itt hatytak iccakára, Fenevadok prédájára."

(Szakmári Zsuzsa 80. — Székely Pál,)

>it ic * 4c

aj Megbüntette az Isten azt a leányt, ott a Bátony-utca végén, azért született másfélkarunak a bitangja. Minek csinál bitangot. (Bálint Róza 44. Bátony-utca. — Valentint Tibor.)

b) Régen, amelyik leány megpergett, a szégyenpadra tették. Ott volt a templom előtt. (Martonos Juli 35, Felszeg 147. — Valentin! Tibor.)

c) Legény s leány között az erkölcs épp úgy volt, mint most. Melyik ilyen, melyik olyan, kinek milyen a szokása. Volt úgy, hogy a leány megesett. Nagy szégyen volt. Ha két évben egyszer előfordult. A templom előtt szégyenkő volt beásva. Egy magas kő, mint a sírkő, A leány, amelyik megbetegedett s a gyermek megszületett, elment a templomba, s mikor kijött, meg kellett hajoljon a szégyenkőre, a főemberek, a presbiterek előtt. Egy kicsit rosszat mondtak róla, .szidták. Az eklézsiát megkövette, négy pengőforint tallértfle kellett, hogy tegyen a presbitereknek. Ez a szokás is elmaradt, van. mondjuk úgy ötven éve, hogy ez elmúlott, (Martonos Jánosné 60, Felszeg. — Horosz Béla és Molter Péter.)

Aratók ^álványo.sváralja iiatárábuu.