Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 3-4. szám - Molter Péter: Falukutatás Bálványosváralján

300

Moher Péter

d) A finom úriasszony megért mindent, csak aki serkéből vált, az ugrál. (Salak Istvánná 41. Bátony-u. 253. — Finta Gyöngyi.)

e) Régen nem volt ennyi verekedés. A háború elvaditotta a fiatalságot. (Szabó Imre dobráj 60. Felszeg 71. — Major László.)

f) Én úgy ítélem t halálért halál. (Deákné, Bátony-u. 342. — Molter Péter.)

g) Nagyon változott a fiatalság. Régen nagyobb szégyenük volt, mint most. Most nem szégyelnek semmit. Fekete volt a vadmurok régen, ma nincs egy csepp fekete sem a murokban. (Szilágyi Zsuzsa 65. Kotyor — Valentini Tibor.)

* * * * *

a) Sokan nem tudják t mit ér a föld. Inkább elmegy szolgálni és mással mívelteti a földjét. (Bingya Néta, Felszeg 33, — Valentini Tibor.)

b) Reggel három-négy órától este nyolc-kilencig dolgozunk. Nagy fizetést érdemelne a földet munkáló munkásember. Egy iparosember sem dolgozik annyit, mint mi. (Szabó Márton Ferencé 67. Felszeg 104, — Horosz Béla.)

b) Párbeszéd: „Ne lopjátok el még a mai napot is!“ —mondja az asszony. „Dehogy lopom, sőt még el is adnék belőle, hogy ne legyen olyan hosszú". (Molnár P, Zsigmond 52. Bátony-u. 266. — Szani Elemér.)

c) Nem azért van nálunk szép termés, mert jók a földek, hanem mert küzködünk, (Fülöp János 50, Kertmeg 307. — Valentini Tibor.)

d) Szépen áll a község, mert itt mindenki dolgozik. Becsukva kapják itt mindig az ajtót, mert az asszonvok is elmennek, nem úgy, mint máshelyt. (Steffler Sándor, Valentini Tibor és Jancsó Gyula.)

e) De itt bele is vannak szokva az asszonyok a munkába, éppen úgy, mint a tehenek az igavonásba. (Molnár P. Zsigmoad 52, Bátony- utca 266. — Szani Elemér.)

f) Tizenöt gyermeket neveltem fel. Hetet az első uramtól, nyolcat a másodiktól. Sokszor éhen maradtam. Hiába főztem akármeny- nyit, nekem csak a lábos maradt, (Özv, Borzási Jánosné 58, Felszeg 103. — Horosz Béla.)

Ílf ill * * * *

a) Olyan magyar ember nincs, aki román lett volna. Isten ments, nincs egy sem. Ahol román az asszony, a leánya román, a fia magyar. Zavargás nincs köztük. Felesége jön a magyar templomba. Tiszteletben tartják egymás ünnepét, a román feleség tartja a magyar ünnepet is.

Táncban kerülnek össze a fiatalok. Román leány s magyar legény is egybe van. Más faluban verekedés volna, ölnék egymást, ha a táncba román menne. Váralján nagyon szépen mulatnak, nincs szemrehányás. „Gyertek a mi táncunkba I" — mondják a románoknak s azok jönnek. A magyarok is mennek a román táncba. A fiúk jóban vannak, mennek a román leányokhoz, román legények a magyar leányokhoz.