Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 3-4. szám - Ottlik László: Szent István birodalma az új Európában

250

OttUk László

ről jött, de annál kitartóbb akarattal haladt nyugat felé és eredeti perifériális helyzetének hátrányait mind nagyobb energiakiíejtéssel pótolta! Poroszország- Berlinnek perifériális helyzetét s a porosz im- périumban rejlő egyoldalúságokat azonban semmiféle vas szervező erő nem tehette teljesen jóvá, A második birodalom sem a „Kleinstaaterei“ maradványait, a német államok parochializmusát, sem azt a nagy kettősséget, amely a protestáns, „Junker" Északkelet és a katolikus, indusztriális, polgári Délnyugat között fennállt, nem tudta eltüntetni. Ezeknek a maradványoknak keserves öröksége súlyos átokként árnyékolta be a weimari rendszer amúgy sem rózsás napjait. A „Kulturkampf" emlékeként tartósan megrögződött politikai katolicizmus a maga leküzdhetetlenül „baloldali" hajlandóságaival, a „Centrum" emlékezetes politikájában öltött testet, amely évek hosszú során át tartó pillére volt a weimari rendszernek s attól akkor sem tudott végleg elszakadni, amikor alatta már minden ponton rengett a föld,

Hitler s az általa életrehivott nemzeti szocialista mozgalom elemi sikerének és jövő tartós alkotóerejének titka bizonyára nem utolsó sorban abban rejlik, hogy a nehezen koncentrálható német teret nem egyetlen sarokpont, hanem egy észak-déli Berlin—München tengely köré csoportosította, amely szerencsésen áthidalja a régi ellentéteket, Hiszen a birodalmi székhelyként megtartott Berlin mellett a nemzeti szocializmus székhelye továbbra is München, a hozzá csatlakozó Berchtesgadennel, ahol a Führer otthona és sasfészke köré lassan-lassan egy új német mitológia szövődik, A katolikus, élén- kebb és mozgékonyabb Dél így egyenrangú félként veszi ki a maga részét a Harmadik Birodalom szervezésében s a maga melegebb vér- mérsékletével átfűti, népszerűbbé teszi az egyébként érintetlen tisztaságában megőrzött porosz katonai szervező erő ridegebb formáit.

De a maga integritásában helyreállított Németbirodalomnak más hivatása is van: érvényrejuttatni a „közép“ természetes egyensúlyelvét a perifériák anarchikus uralma ellenében s ebben a törekvésében ezúttal szerencsésen épült ki egy új középearópai „tengely“, a Berlin—München-vonal meghosszabbításával Rómáig. Nagy Károly egykori birodalmának balsorsa ezúttal nem fenyeget: hiszen a két hatalom, az északi és déli, most ugyanazon politikai princípiumok hordozója és mindegyikben világosan él a politikai bölcseség alfája és ómegája: az a mérséklet, amely a tér természetes elosztásának igyekszik érvényt szerezni. A „tengely“ ekképen nem csupán Középeurópának, hanem az egész kontinensnek irány- és mértékadó központjává lett, amely azon van, hogy gyökeresen gátat vessen a perifériális hatalmasságok rendzavaró és egy tartós kontinentális béke kialakulását mindegyre akadályozó politikai befolyásának.

A „TENGELY" együttműködése a természetes téregységek tiszteletbentartásának, az Alpok elválasztó jelentőségének felismerésén nyugszik s ezzel egyszersmindenkorra eltemeti a régi „német— római" birodalom eszméjében rejlő rivalitást és ellentmondásokat. De miként az Alpok, akként a Kárpátok is követelik a maguk térrendező szerepének méltánylását és a Kárpátmedence újraéledő vitális