Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Kovrig Béla: Széchenyi szelleme
Í44 tCovrig Béta zsama nélkül; a leghálátlanabb feladatot vállalta, mert ő volt — a leghívebb magyar. Ott állt — miként egykoron jobbágy ősei — a rendetlenül kanyargó folyóktól és végtelen lápoktól tagolt kopár parlagon, s hol csillagaira, hol hátramaradt honfitársaira függesztett szemmel állja az idők, állja a szelek járását. Pedig ugyancsak erős szél fújt Európa- szerte t a kor liberális szele. Szabadság, egyenlőség, testvériség, parlamentáris kormány, jogegyenlőség ! Nagy eszméket hordozott a szelek járása. Széchenyi pedig fontolva mérlegelt; ugyan mit »utilizál- hat“ ebből nemzete számára ? „Szabadság“, „Ész" csodákat művelhet! A szabadság nagy dolog, kiváltképpen ha értelmi súly és erkölcsi felelősség a lényege ! ö mindenre tartózkodóan válaszol, mondván : általános panaceája nincs az emberi dolgoknak, az egyiknek ez a jó és hasznos ekkor, máskor pedig más. Ezért egész valójával hozzásimul a szüntelenül változó viszonyokhoz, soha sem elvi szempontból, de mindig rugalmas életbölcsességgel keresi a nemzeti tökéletesedés útját. Általános fogalmakat, merev dogmákat, kizárólagos elveket, egyetemes érvényű politikai panaceákat Széchenyi nem ismer. Irtózik tőlük a politikában. Undorral fordul el a népboldogitás divatos receptjeinek propagálóitól, Európa liberális közvéleménye a görög szabadságharcért lelkesedett, Széchenyi elilélte azt Beccaria filantróp működése óta nálunk is röpiratok és cikkek tömege foglalkozik a liberális divat kedvenc témájával, a börtönügyi reformmal; Jamaica, Ceylon, Északamerika törvényeire hivatkoznak, Széchenyi csodálattal látja ; honfitársai nem érzékelik az életbevágó magyar problémákat. Olcsó politikai rendszabályoktól, egyetlen jogintézménytől, a liberális jelszó megvalósításától Széchenyi semmit sem vár. Ismeri a magyar parlagot, fajtáját, életviszonyainkat, a belső és külső körülményeket. Ez érdékli, e szerint cselekszik. És ezért nálánál senki — ma se — undorodik jobban a népboldogitás olcsó nemzetközi gyógyjavallaitól, mert miközben veszedelmes illúziókat táplálnak, elszoktatják a szemet a valóság és a lehetőségek tiszta látásától. De hiszen Széchenyi reformer és a liberális reform közben mégis antiliberális ? Más szelek is fújtak Európában 1 A radikálizmus szele elhozta Angliából Bentham utilitarizmusát. Az etika és a politika legszorosabb összefüggéseit hirdető Bentham a legnagyobb értékként a minél több ember minél nagyobb boldogságát fogta fel, E szerint a legértékesebb cselekvés ennek az értéknek, a naturális értelmű boldogságnak a megvalósitása. Az antik eudaimonismus, az élet céljának epikuri eszméje, a káros következményektől ment gyönyörökből fakadó boldog.ság gondolata éled újra Bentham tanában. Leg több ember legnagyobb boldogsága? Széchenyi elfogadja, mert igazságosnak Ítéli, de egyben a maga világképéhez formálja ezt a tant, a iustitia morális értéke alá rendeli a boldogságot, Bentham-nél az erény szerepe az, hogy a gyönyörök mérlegelésével megteremtse a rajtuk alapuló boldogságot. Széchenyinél az erény értelme kettős. A vallási erény elősegíti, hogy az élet legbájosabb csábjaí között is
