Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Kovrig Béla: Széchenyi szelleme
Széchenyi szelleme 245 követhessük a vallással megismert isteni törvényt. A társadalmi erény pedig lehetővé teszi, hogy az ember a társadalomban az igazság és hűség nagy eszményeit megvalósitsa, kötelességeit teljesitse, - Bentham-nél a legfőbb érték a naturális értelmű boldogság. Széchenyinél az isteni világkép, tehát egy nagy eszmény megvalósulása, — Széchenyi egyszerűen „utilizálta“ — hogy kedvenc szavával éljünk — reformpolitikai vitáiban az utilitarista Bentham-et. Misem jellemzőbb azonban a két gondolkozó közti különbségre, hogy bár mindketten nagyra értékelik a szabadságot, de amíg a szabadság Bentham-nél a boldogság eleme, Széchenvinél csupán az erkölcsi tökéletesedé- egyik eszköze. Mme de Staél gondolatainak idézésekor már érzékeltettük, miként hatott az organikus államszemléletnek konzervatív gondolata — a romantikus hullám révén is — Széchenyire. O is a nemzeteket egyénekhez, a nemzeti szellemet az egyeni lélekhez hasonlítja s miként az ember nevelhető, úgy — szerinte — a faji hibák is kiküszöbölhetők, mert a nemzetek is nevelhetők. Példátlan nevelési optimizmus fogta el, mikor elérkezett hozzá a francia felvilágosodás ideális szárnyának a nevelésbe vetett feltétlen hitet sugárzó szelleme, bár Széchenyi lángesze ezt a sugarat se engedte át töretlenül, A franciák egyértelműen vallották, hogy a nemzet nevelése kormányfeladat; Széchenyi ezt legfőképpen társadalmi eszközöktől várta, A pallérozott értelmű, kiforrott Széchenyi — heves kedélyhullámzásaitól, lelki válságaitól eltekintve — tartósan nem vált pesz- szimistává, ámbár az organikus államszemlélet könnyen előidézheti a borúlátást ha a nemzetben nem észlelhetők a fiatalság erői. Széchenyi hinni akart a magyarság jövőjében, tökéletesedésében s ezért mohón dobta bele magát a nagy angol realista hullámba, amely ellenállhatatlan erővel sodorta feléje a XVIII. század racionalizmusának a feltétlen haladást hirdető gondolatát, a Paraceltus, Giordano Bruno, Pascal műveiből és Bacon „Nóvum Organumá"-ból, több század racionalisztikus felfogásaként, áradó gondolatot, hogy a jelenkor embere és nemzedéke mindig magasabb erkölcsi és szellemi fokon él, mint az előző és a jövő értékesebb a jelennél. Az angol realizmus bizott abban, hogy a világ a civilizáció útján halad. Széchenyi nemzetére alkalmazta ezt a diadalmas gondolatot. így forrott össze egy magyar lángelmében a romantika organikus államszemlélete, a Bentham-féle utititarista felvilágosodás, a francia racionalizmus nemzetnevelési elmélete és az angol realizmusnak a szüntelen haladásba vetett rendíthetetlen hite. És csodálatos: hogy tajtékzik a kor eszmeáramlatainak hullámverése Széchenyi alakja körül és ő mégis tántoríthatatlanul szilárd. Mindent feldolgoz, mindent megemészt, szellemének spektrumában bár kimutathatták a Kor minden eszmeelemét, Széchenyi fénye mégis csak az övé. Honnan e szilárdság ? Mert volt egy gyémánttajtékot verő kristálytiszta hullám, mely nem el, hanem szüntelenül felfelé sodorta, a transzcedens felé igazította őt, A szeretet hulláma, a szülői ház hagyománya, a forradalmi bódulatból kijózanodó századelő szelleme, a vallás társadalomösszeforrasztó jelentőségének egyre általánosabb felismerése, A racionalizmust el
