Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Kovrig Béla: Széchenyi szelleme
Széchenyi szelleme 241 nyelt, mondván : a közszellem megerősítéséhez, az ellentétek tompításához, az erők egyesítéséhez vezet, A selyemről szóló két tanulmányának megjelenése után (1840) szederfaegyletet szervez, de külön kiköti, hogy milyen legyen az egyleti közgyűlés után tartandó közebéd, nevezetesen: „az igazgatóságnak legyen arra gondja, hogy azon ebéd oly olcsó legyen, hogy minden sorsbeli abban részt vehetvén, ott összeforrjon“. Hangoztattuk, hogy a legnagyobb magyar a Nemzeti Erény teljességétől, a nemzetiségtől várta a lelki készséget, mely az egyéneket szociális kötelességeik teljesítésére készteti, A Nemzeti Erényből, annak tiszteletéből, a Széchenyi értelmezte nacionalizmusból következnék az egyének szociális magatartása, amikor mindenkinek a lépését a felfelé való hűsé^ és a lefelé való kötelesség érzete igazgatja és minden irányban az igazságosság vezérli. Száz évvel utóbb a németség nemzeti munkarendje, a Rationale Ordnung der Arbeit teljesen Széchenyi gondolatainak, sőt ‘zóhasználatának megfelelően a munkaviszonyban Treu- und Pflichtverband-oí lát és a népként felfogott nemzetiséghez, a Volksgemeinschaft-hoz tartozásból kiindulva értelmezi a munkaszervezet etikai alapjait. Széchenyi társadalompolitikai felfogása csirájában tartalmazza korunk szociális eszméit: Szociális igazságosságot sürget: „A nemes cnnstítutionalis törvényes királyt kíván magának s ez férfiúi öntudatu kívánat •, de jobbágyainak viszont nem törvényes, hanem atyáskodó, azaz: önkényes és egyszer felette jó, máskor megint felette kemény földesura akar lenni“. Pepecselő, karitativ eljárásokkal szemben szociális prevenciót hirdet- „Nem az tesz igazán jót embertársaival, ki őket, már mikor el- nyomorultak, Rumfordi levesekkel tartogatja, hanem akik úgy intézik dolgaikat, hogy tönkre ne juthassanak s magok tudják munkásságik által elejét venni jövendő elaljasodásoknak". Meglátja az emberi méltóság elismerése és a munkateljesitméry minősége közötti összefüggést. Egészen más értékű az a munka, amelyet a szabad ember, más az, amelyet az elnyomott, jogaitól megfosztott, jövedelmeiben megcsonkított munkás teljesít, „Ha iparunkat fel akarjuk virágoztatni, becsüljük meg a munkásréteget. Az jószívvel mondhassa azt, hogy mint véres verejtékkel dolgozó munkásnak kegy senkitől sem keli., , Bennem is él az a tudat, hogy olyan polgár vagyok, mint bárki más.“ És amikor a bolsevizmusba torkolló francia forradalom korszakában a szabadság-egyenlőség-testvériség Háromelvűségével szemben sokan a rend-fegyelem-tekintély elveit hirdetik és az ellentétpárok körül forog gyakorta az ideológiák mezébe öltözött érdekek küzdelme, talán a közösségi gondolatok elágazásainál is útmutatást kapunk a magyarság sybilla-könyvéből: „A pofiti'a főfeladata: lehető legnagyobb és legkiterjedtebb szabadságot teremteni, anarchia nélkül; s viszont mindenbe a lehető legszigorúbb rendet hozni, a nélkül, hogy abbul zsarnokság váljék".
