Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae

Metamorphosis Tronsylvaniae

223

Népi és szociális, nemzeti és haladó szellemű, de mindenek előtt és mindenek felett gyökeresen magyar a párt programmja. Lehet, hogy sokan ezért nem tudják beilleszteni a ma dívó frázisok s atulyáiba, a „világnézetek“ és „rendszerek“ zűrzavaros rubrikáiba, A szabad erdélyi szellemet sokan összetévesztik a líberálizmus- sal, a kemény kéz és fegyelem politikáját a fasizmussal vagy nemzeti szocializmussal, holott az Erdélyi Párt sem egyik, sem másik, hanem igyekszik gondolatban és cselekedetben egyaránt mindig, mindenhol és minden körülmények között magyar lenni a szó legnemesebb és legmélyebb értelmében. Nehéz azonban ilyenféle magatartást megértetni egy közvéleménnyel, amelynek széles rétege amaz egyetlen szempont szerint osztályoz jobbra vagy balra, hogy ki mennyiben szidja vagy nem szidja a zsidót.

Erdély különleges problémái, hogy — azok közül csak hármat említsünk s a nemzetiségi és a szórványkérdést, valamint az agrárreform kérdését, — már magukban véve elegendőek volnának, hogy egy politikai párt számára programmot és megfelelő munkaterületet adjanak. Ezekhez a főkérdésekhez azonban csatlakozik a kisebbek, de ’ em jelentéktelenebbek egész hosszú sora. Mai megoldásuk hosszú időre szóló megoldás kell hogy legyen és ezért úgy kell őket megoldani, hogy zökkenésmentesen illeszkedjenek bele az új európai rendbe. Ez egyik oka annak, hogy a nagy metamorphosis keretében a részletváltozások lassan hajtódnak végre. A háború, valamint az új határon túli események szempontjai súlyosan nehezednek a lendülő cselekedetekre. Ezért különösen nehéz a politika mívelése, amely a lehetőségek szűk csatornáin és hajszálerein kénytelen levezetni a tömegek indulatait és teljesíteni kívánságaikat. Az Erdélyi Párt, amelyről igaz, hogy eddig inkább célkitűzései, mint cselekedetei alapján lehet véleményt mondani, méltán nevezheti magát Magyarország legmodernebb szellemű és legfiatalabb kezekben lévő pártjának, amelyre úgy lehet, illenek Szekfű Gyula emlékezetes szavai : „Talán nem illúzió, nem vétkes illúzió ez j hinni a jövőben és az ifjúságban !"

A VAJÚDÓ KULTÚRA

amíg a visszacsatolt Észak-Erdélyben a változás első esztendejében a gazdasági és politikai élet kereteit és tendenciáját sikerült meghatározni, sőt némi kombinációs lehetőségek is adódtak a jövőre nézve, addig aránytalarul kevés történt kulturális téren.

Az irodalom, amely az élete válságos szakaszában hivatást tudott adni az erdélyi magyarnak, megtanította „szembeszállni bátran az idővel“ s az élet új hitét nyújtotta neki, az erdélyi irodalom nem szólalt meg és nem adott útmutatást a magatartásra a visszatérés után. Tamási Áron „Magyari rózsafá"-ja volt talán az egyetlen nagyjelentőségű irodalmi megnyilatkozás. Az írók és művészek