Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Dr. Bíró József: Az erdélyi magyar műemlékpolitika
Az erdélyi ma^var műemléhpolitiha feladatai 21 vekből biböa^észhettünk. Miodez a magyar ügy szempotjából, tekintve az erdélyi magyar műemlékek nagy számát, művészeti jelentőségét s egyre romló állapotát, bizony édeskevés De ha az ügyet elfogulatlanul igyekezünk szemügyre venni, akkor mégsem lehet az okok szövevényes láncolatából kiemelni s mindezért felelőssé tenni a CMI erdélyi tagozatát. Ha figyelmesen elolvassuk Daicouicia professzornak, a CMf titkárának 1931. évi visszapillantását a bizottság tízéves évfordulója alkalmával,^” ezekből az őszinte sorokból világosan láthatjuk a való helyzetet- A professzor nyíltan megmondja, hogy bár a magyar műemlékbizottság, amelynek ők e területen nyomdokába léptek, jó munkát végzett, mégis — felfogása szerint — igen kevés figyelmet fordított a román történeti és művészeti emlékek túlnyomó többségére- Épp ezért a CMI főgondja a római régészeti emlékek istápolása mellett a román egyházi emlékek s a fatemplomok ügyének rendezése, de e célnak is alig tudott eleget tenni a rendelkezésre álló, t.alig elégséges“ költségvetéshez képest.®” Elhihetjük, hogy a tervbevett restaurálások, fényképezések, helyszíni kiszállások is mekkora összeget emésztettek fel. Hiszen minden műemlékbizottság voltaképpen Danaidák hordója, amelynek bizony sohasem elég az állami javadalmazásból kapott pénz. S a harmincas évektől kezdve a CMI helyzete az általánosan elharapódzott gazdasági válság közepette igen megnehezedett. Minden idők és nemzetek pénzügy- miniszterei a fekete napokban mindjárt a kultusztárcához nyúlnak a piros ceruzával s legelőbb mindig a műemlékvédelem tételein akad meg a szemük ; — ez a csodálatos egvetértés a nemzetek jövőbeli együttműködésének, Morus Tamás Utópiája megvalósulásának szinte egyetlen bíztató jele . . Az erdélyi hivatalos bizottságnak még arra sem jutott elég pénze, hogy a román templomok körül kifejtendő tevékenységének eleget tegyen ; s hogy remélhette volna a magyarság, hogy a CMI a magyar templomokról és kastélyokról gondoskodjék s hogy szívügyévé váljék az erdélyi városok régi magyar palotái átalakításának megakadályozása? Az elmúlt évtizedek folyamán bizony azért nem egy ízben invokálták a bizottságot, mikor egyes magyar történelmi emlékeket, szobrokat eltávolítottak. Ezeknek a ténykedéseknek egyrésze nem történt a hivatalos szervek tudta nélkül, hiszen Lapedatu professzor is említést tesz a többször idézett 1922, évi jelentésben, hogy a román nemzeti érzülettel össze nem egyeztethető emlékeket egy külön múzeumba kell elhelyezni, a nem kívánatos emlékek múzeumába (Muzeu special al monu- mentelor indazirabile) E cél ugyan nem valósult meg» de egyes közigazgatási szervek túlbuzgósága s helytelenül értelmezett nemzeti érzülete nem egy ilyen esetet jegyzett fel Erdély annaleseibe. A román állam maga azonban az egyet kirívó esetekkel sohasem azoAnuaml Com. Mon, Ist. S8c|, pt, Trans, pe 1930—31. L. u. itt. Lapedatu megjegyzi, bogy e müzeum megvalósulásáig ott kell a lebontott emlékeket megőrizni, abol éppen alkalom nyílik erre.
