Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Szabó T. Attila: Az erdélyi tudománypolitika kérdéséhez
188 Dr. Szabó T. AUila tanárai és tudományos személyzete összekötlelésbe kerülhet az egyetem falain kivül dolgozó értékes munkásokkal j a nemzeti tudományművelés Így az értelmiségi réteget összekapcsoló szellemi tevékenységgé, tehát a nemzeti összetartozást, a társadalmi összefogást elősegítő művelődéspolitikai tényezővé válik. Az erdélyi magyar élet- ben ilyen intézmény hagyományainál, hogy úgy mondjam, kialakult gyakorlatánál fogva csak egy van s az Erdélyi Múzeum Egyesület. Ennek szakosztályai (1. bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, 2, jog- és társadalomtudományi, 3. természettudományi és 4, orvostudományi) szervezetük rugékonyságánál fogva különlegesen alkalmasak arra, hogy szolgálják az erdélyi tudományművelésnek társadalmi állástól, egyetemi tanszéktől és általában minden külső tényezőtől független feladatait. Az erdélyi tudományművelés ügye nagy mértékben függ attól, hogyan használják fel az arra illetékesek az EME kereteiben készen adódó lehetőségeket és mennyire látják be azt, hogy e lehetőségek felhasználása egyben a nemzeti szellem életének gazdagodását, a nemzet szellemíségi rétegének kívánatos egységesítését eredményezheti. AZ ERDÉLYI TUDOMÁNYOS INTÉZET szervezetében mindkét intézménytől, az egyetemtől és az EME-től is elütő jellegű alakulat, Születésének ideje a bécsi döntést megelőző és az azt követő időszakra esik 5 megalapítása gróf Teleki Pál és Hómon Bálint messze távlatokba néző tudománypolitikájának köszönhető. Az Intézetet Kolozsvárt, az egyetemtől független szervezettel azért alakították, hogy Erdély tudományos kutatásának intézménye legyen. Lényege szerint tehát ez az intézmény kutatóintézet. A munka azonban természetszerűleg nemcsak az intézet falai között, hanem rajta kívül, az erdélyi élet egész területén folyik. Az intézet tagjait a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, részben az egyetem tanáraiból, részben az arra érdemes magyar tudományművelőkből. Az intézet szervezete még nem alakult ki, munkája, élete azonban már megindult. E munka kettős jellegű : egyéni és közösségi munka. Minden tag végzi ugyan a maga egyéni tudományos kutató-munkáját, de az intézet felettes hatóságának, vezetőinek és tagjainak egyaránt az a törekvésük, hogy az egyéni munka mindinkább tervszerű közösségi munkává alakuljon át, vagyis az egyes területeken dolgozók egymás eredményeit számbavéve, egymás kutatását támogatva vizsgálják az erdélyi életnek tágas területét. E cél elérése érdekében — a tervek szerint — nyaranta egyes vidékeken csoportos kutatást végeznek az intézet tagjai és az e célból meghívott szakemberek. E nyáron például első kísérletül a rumén többségű Kolozsborsának és a körötte lévő nehány falunak (Bádok, Csomafája, Kidé, Válaszút) kutatását tűzte ki maga elé az Intézet. E Kolozsvár melletti falucsoport közelségénél és érdekes népi és társadalmi viszonyainál fogva kínálkozott első kutatási terepül, A helyszínre néprajzosok, népnyelvi kutatók.
