Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Szabó T. Attila: Az erdélyi tudománypolitika kérdéséhez
Az erdélyi tudománypolitika lérdéséhez 187 3. A KOLOZSVÁRI I. FERENC JÓZSEE TUDOMÁNYEGYETEM és az EME viszonyának kérdése az egyetem fennállása óta csak a román uralom két évtizede alatt nem volt nyílt kérdés Az igaz, hogy ezalatt meg a múltból maradt szerződéses viszony tette nehézzé az egyesület helyzetét a magát jogutódnak tekintő román I. Ferdi- nánd egyetem, illetőleg a rumén állammal szemben. Azonban ma is, mindaddig, amíg az egyetem és az EME viszonya a régi szerződéses keretek között marad, mindig lesznek olyan súrlódási felületek, melyek ezt a viszonyt kedvezőtlenül befolyásolhatják, sőt — ments Isten ! — el is mérgesíthetik. Ennek lehetőségét csak akkor küszöbölhetjük ki, ha mindenik intézmény öntudatosítja a maga különleges feladatait. Az EME célkitűzéseit alapszabályai, hagyományos munkája már éppen úgy kialakította, mint ahogy kialakultak évszázadok óta az egyetemek és igy a hat évtizedes kolozsvári egyetem célkitűzései is. Az egyetem mint a nemzet értelmi tevékenységének irányítója, eszményi célkitűzésében elsősorban a tudósképzés céljait szolgálja. Hogy e képzéssel kapcsolatban, vele többé kevésbbé párhuzamosan folyik bizonyos gyakorlati tevékenység (tanár-, orvos-, gyógyszerész-, közgazdász-, jogász-, vegyész-, stb, képzés) is, az abból a természetes, sőt egészséges kapcsolatból származik, mely az életben mindig megvan az eszmény és a valóság, az elmélet és a gyakorlat között, E sokszor kénytelen-kelletlennek érzett kapcsolat egyfelől bizonyos mértékű megalkuvásra kényszeríti ugyan az egyetemet a gyakorlat irányában, másfelől azonban lehetetlenné teszi azt, hogy teljes egészében kiszakadjon a nemzet szellemi életéből és mindentől elvonatkoztatott, idő- és térfeletti tudományos kutatók képzésére pazarolja erejét. Az egyetem nem művelhet a nemzet érdekeivel ellentétes, korszerűtlen, környezetet szem elől tévesztő tudományos játékot. Az egyetem tanárainak a nemzeti élet és a földrajzi környezet mai időszerű, a nemzeti lét szempontjából legfontosabb kérdésével kell foglalkozniok és az ilyen kérdések világos megfigyelésére kell nevelniük a kezökre bízott ifjúságot, a nemzet eljövendő szellemi vezetőit. Az egyetem feladata tehát a tudós-nevelés, vagy legalább is komolyan felkészült szakemberek nevelése. Ebben a tekintetben sem az EME, sem az Erdélyi Tudományos Intézet célkitűzéseivel nem ütközik össze. Bármely egyetem tanárai azonban nemcsak a tudós-, illetőleg szakértő-képzés céljait szolgálják, hanem — eszményi állapotot véve tekintetbe — maguk is önálló tudományos eredmények felfedezői, azaz tudománymívelök, tudósok is. De míg a tudósnevelés intézményesen hozzátartozik az egyetemhez, a tudományművelés az egyetemi tanárok és az egyetemi segédtanszemély- zet egyetemen kívüli, esetleges és egyéni munkája. Ez az egyéni tudományművelés intézményes, szervezett formában nem valósulhat meg az egyetem keretében (ez különben is az egyetem túlzott és nem kívánatos zárkózottságára vezetne!) hanem csak az egyetemen kívül álló intézményekben. Ezekben az intézményekben az egyetem
