Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Szabó T. Attila: Az erdélyi tudománypolitika kérdéséhez
Az erdélyi tudománypolitika kérdéséhet 185 Ennek az állammal, illetőleg az egyetemmel való szoros viszonynak azonban meg voltak a maga rossz oldalai is, A félig* meddig való államositásnak ez a példája is arra szolgált, amire a többi hasonló vagy valóságos államosítás: csökkentette az erdélyi magyarság öntudatosságát, az önálló szervezkedés szükségességének érzetét. A múzeumi öntudat meg éppen kiveszett az erdélyi magyar társa- dalomból, hiszen megszűnt az önálló múzeum, mert ennek tárait (ásvány-, növény-, állat-, könyv-, levél- és régiségtár) a különböző egyetemi intézetekben helyezték el. A tárak igazgatói is most már gyakran olyanok voltak, akik nagyon keveset tudtak, vagy akartak tudni a múzeumi gyűjtemények előállás! körülményeiről, az egyesület céljairól és hivatásáról. A múzeumi gondolat elgyengülése az egyesületet alapjaiban rázkódtatta meg. Maradt volna ugyan még a másik cél, a tudományművelés, de az egyetem tanárai eleinte ebben sem jöttek az egyesület segítségére olyan mértékben, mint azt várni lehetett volna, csak később, de ekkor is a múzeumi gondolat rovására kapcsolódtak bele az egyesület tudományművelő munkájába. Az egyesületi önállóság tudata már a múlt század vége felé annyira csökkent, hogy az egyesület titkára buzsólkodására, 1895-ben lemondott az egyetemi klinikák céljaira hatalmas belsőségéről, az alapitó Mikó Imrétől adományozott több, mint tíz holdas múzeumi kertről anélkül, hogy ennek fejében egy ígéretnél többet kapott volna, S minthogy később pénz- vagyonát is magyar állampapírokba és hadikölcsönbe fektette bele, az uralomváltozás minden anyagi forrás híjján találta az egyesületet, A román állam, illetőleg egyetem, azután ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy mint jogutód, használja a gyűjteményeket, de a szerződésben kikötött bérfizetési kötelezettségnek 22 év alatt egyetlen esetben sem tett eleget. Az új időszakban ez az egyik nehézség. A másik az, hogy az uralomváltozás első évtizedében az Egyesület hiába tesz többször is kísérletet a működésre, e kísérleteket a helyi hatóságok akadékoskodásai, a román egyetem tanárainak „majori- zálási" törekvései, az egyesület szellemi és anyagi hiányai állandóan zavarják. Csak a háború utolsó évében gr, Wass Ottiliától örökölt ingatlannal való egy évtizedes okos gazdálkodás tette lehetővé azt, hogy az EME az uralomváltozás második évtizedének kezdetén, 1930-ban újra rendszeres munkába álljon, népszerűsítő és szakelőadásaival. folyóiratával (Erdélyi Múzeum) meg más kiadványaival (Erdélyi Tudományos Füzetek), valamint vándorgyűléseivel szolgálja az erdélyi magyar tudománynépszerűsítés és tudományművelés ügyét, E törekvés az „uralkodó“ faj állandó gyanakvása, rosszindulata és támadásai ellenére is sikerült Az EME nyugodtan nézhet vissza arra az időre, amelyet a kisebbségi sorsban töltött. A bécsi döntés után előállott új helyzet egyelőre be nem látható változás elé állította az egyesületet. Az államhatalom most már nem ellenségesen áll vele szemben, hanem megértő támogatóként. A magyar tudomány- és még általánosabban művelődéspolitika látja, hogy milyen nagy értéket jelentenek a Múzeum gyűjteményei és milyen ígéretes az egyesület nyolc évtizedes tudományművelő múltja után a jövő is. E belátásról már tanúskodik az a nagy állami támo-
