Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Szabó T. Attila: Az erdélyi tudománypolitika kérdéséhez

ERDÉLYI TUDOMÁNYPOLITIKA KÉRDÉSÉHEZ

ALIG VOLT a kisebbségi sorsban a magasabb nemzeti műveltség szempontjából az erdélyi művelődéspolitikának súlyosabb, kilátástalanabb kérdése, mint az erdélyi tudomány ügye. Huszonkét év alatt egy népi szemléletben fiatalosan újszerű, de elfogult uralkodó faj minden magyar művelődési értéket elsorvasztani szándékozó lendülete támadta a magyar tudomány itteni állásait, E fajnak e földön nem volt olyan tudományos múltja, nem voltak olyan tudományos eredményei, gyűjteményei és könyvtárai, mint nekünk, de részben a világháború előtti szűklátókörű magyar művelődéspolitika mulasztásainak, részben az új urak különleges művelődéspolitikai eszközeinek eredményeképpen a semmiből kápráztató tudományos jelen volt kialakulóban, a nincsenből, a tőlünk elvett vagy bitorolt gyűjtemények, meg a saját munkájukkal szerzett anyag révén felbecsülhetetlen értékű könyvtárak és múzeumok voltak keletkezőben. Az állam nemcsak helyeslőleg nézte ezt a „művelődéspolitikát", hanem legmagasabb és legalacsonyabbrangú képviselői, miniszterek és vidéki csendőrőrmesterek szorgoskodtak a magyar tudományos munkásságot akadályozó, sőt lehetetlenítő intézkedések elrendelésében és végrehajtásában, A gyülekezési tilalom, a tudományos előadások szövegének félremagyarázása, az állambiztonsági közegek, a hirhedt szigu- rancadetektivek baksisleső okvetetlenkedései, a sajtóellenőrzés toliunkra, nyelvünkre, gondolatainkra akaszkodó nyűge, sőt fenyegető rémként a haditörvényszék kiméletlen értetlensége és annyi más mozzanat mind, mind azt a célt szolgálta, hogy kétségbeessünk az erdélyi tudományosság jelene és jövője miatt.

Mindehhez hozzájárult az erdélyi magyarság szellemi és nem utolsósorban anyagi elszegényedése is. A magyar uralom megszűntével az új uralom rövidesen végzett a tudósképzés szerveivel, az erdélyi magyar oktatásügy felsőbb intézményeivel, sőt az ezek pótlására alakult intézményekkel is (felsőbbfokú oktatásügyünket ezután már csak a vallásfelekezetek teológiái képviselték). Ennek következtében a kolozsvári magyar egyetemnek csaknem minden tanára és jórészt egész segéd-tanszemélyzete rövidesen a csonka hazába vándorolt. Csak az erdélyi tudomány nehány régi, önzetlen, szerény munkása maradt itt az örökös zaklatás és bizonytalanság közepette addig, mig helyzete tűrhetetlenné nem vált, vagy mig két évtized után a csüggedező reménykedésből valóság nem lett. De addig bizony nagyon megfogyatkoztak az erdélyi szellemnek az uralomváltozás előttről itt maradt képviselői; a fiatalokból reménylett új tudományos munkások pedig különböző okok miatt sem számban, sem készültségben nem lehettek az előző nemzedék munkájának folytatói