Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Mikó Imre: Erdélyi politika
178 Dr. Mihó Imre Már a kiinduló pontnál nézeteltérések merültek fel arra vonatkozóan, hogy a kisebbségi magyarság bekapcsolódjék-e és milyen formában, a román államkeretekbe ? A magyar vezetőosztálynak az a része, amelyik itthon maradt és a hűségeskü megtagadását megszervezte, most már a kisebbségek nemzetközi szerződésekben biztosított jogainak alapjára helyezkedett és egy olyan közjogi összefogó szervezet létrehozásán fáradozott, mely a magyarságot a kormány s a Nemzetek Szövetsége előtt képviselhetné. Egy fiatalabb kalotaszegi és székely csoport ezen túlmenően a politikai aktivitást sürgette és e célból politikai pártot is alakitott, programmjába véve közéletünk demokratizálását és Erdély önkormányzatát a gyulafehérvári határozatok szellemében. A szakadás azonban nem következett be, mert a magyar egyházfők tekintélye és br- Jósika Samu, a főrendiház utolsó elnökének közbelépése áthidalta az ellentéteket s a két csoport 1921 július 26.-án együttes akarattal megalkotta a Afagyar Szövetséget- Ez a magyar csúcsszervezet arra lett volna hivatva, hogy a magyarság mindenirányú, de elsősorban általános politikai képviselete legyen. A román hatóságok azonban már négy hónap múlva felfüggesztették, egy év múlva pedig végleg beszüntették a szövetség működését. Utána a magyar politikai élet ismét szétesett alkatelemeire: felújult a kalotaszegi Néppárt, a Szövetség konzervatív szárnya pedig megalkotta vele szemben a Magyar Nemzeti Pártot. A kettő egyesüléséből született meg 1922 december 28.-án az Országos Magyar Párt. Az első kisebbségi évek fő problémája, a román államkeretekbe való politikai beilleszkedés tehát egy nemzetiségi párt megalkotásával oldódott meg, mely tizenhat éven keresztül biztosította a Romániához csatolt magyarság képviseletét. A politikai aktivitás terére épen azok léptek ki, akik azt kezdetben ellenezték s az első, 1922. évi parlamenti választáson és később is azok képviselték a magyarságot, akik Trianon előtt is vezetőszerepet játszódtak a magyar közéletben. A néppárti transzilvánisták és székelyek, akiknek szeme előtt a magyarság társadalmi beilleszkedése lebegett a román demokrácia által ígért népi keretekbe, a politika teréről lassan kiszorultak és a napi sajtóban, valamint az akkor ébredő erdélyi irodalomban tartották fenn az erdélyi és székely önkormányzat gondolatát. A közvélemény fokozatosan azok mellé állott, akiknek a kezében a politikai imperium volt s akik a román kormányzattal szemben erélyes hangon védelmükbe vették a magyarság nemzeti vagyonállagát. A magyar sérelmek hangoztatása Erdélyben mindig népszerűbb volt, mint az erdélyi összefogás nemzetekfölötti ábrándképe. Az Országos Magyar Párt több mint másfél évtizeden keresztül tartotta össze a romániai magyarságot. Ugrón István megteremtette, majd több mint egy évtizeden át Bethlen György fenntartotta a pártegységet és eleinte politikai paktumok segítségével, majd önállóan biztosították a magyarság parlamenti képviseletét. A Magyar Párt vezetői mindig hangoztatták, hogy a párt nem politikai szervezet, a szó köznapi értelmében, hanem a magyar kisebbség nemzeti szövetsége, a betiltott Magyar Szövetség folytatása s mint ilyen, a magyar
