Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Mikó Imre: Erdélyi politika
Erdélyi politika 179 nép szuverénílását gyakorolja Romániában. Ezt a szuverénitást az idegen államhatalommal szemben kellett elsősorban megvédeni s a Magyar Párt tizenhat évig állott őrt a nemzetközileg biztosított kisebbségi jogok mellett. Hivatását abban látta, hogy a magyarságon esett minden sérelemért orvoslást követeljen a hatóságoknál, a parlamentben és a Nemzetek Szövetsége előtt. Ezzel a meg nem alkuvó példaadással népünk ellenálló képességét is növelte s elejét vette annak, hogy a gazdasági konjunktúra megnyitásával vagy a románmagyar közeledés jelszavával a hatalom urai nagyobb magyar tömegeket tudjanak semlegesíteni és a román uralom gondolatával megbékíteni. A kisebbségi jogainkért folytatott harc nem ismer moratóriumot — írta Bethlen György s a párt sziszifuszi munkával, nem tekintve a külpolitika állandó változásaira és nem befolyásollatva magát a különböző többségi pártok uralomrajutásától, védelmi harcot folytatott azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére állottak. A Magyar Párt nemzetkonzerváló politikájával szemben legtöbbet két kifogást hangoztattak. Az egyik a román politikai élettel szembeni magatartására vonatkozott, A másik a magyar nép széles rétegeihez való viszonyát érintette. A kisebbségi sors kilátástalanságában sokan attól remélték az erdélyi magyarság sorsának javulását, ha valamelyik román politikai párthoz, vagy a románsághoz próbál közeledni. A Magyar Párt 1923 október 23-án paktumot kötött az akkor ellenzéken levő Ave- rescu- és Goga-féle román Néppárttal, miután az 1922. évi parlamenti választáson a liberális kormány a haza ellenségeinek kiáltotta ki a magyarság jelöltjeit és a Balkánon is szokatlan módszerekkel gáncsolta el jelöléseiket. Paktumot kötött, mert belépőjegyre volt szüksége a román közéletbe. De a Néppárt rövid egy éves uralma alatt még azokat a feltételeket sem teljesítette, amelyeket a választások előtt kellett volna végrehajtania. Ettől kezdve többet nem indult a Magyar Párt román párttal együtt a parlamenti választásokon. Az úgynevezett „csúcsai paktummal“ szemben a Magyar Pártban a kormányzattal való viszonylatban két irányzat alakult ki. Az egyik a román uralom első évtizedében korlátlan hatalommal rendelkező liberális párt felé tájékozódott, amit egyedül a politikai oppor- tunitás indokolt, A magyarság azonban az ókirályságbeli plutokrá- ciával sohasem tudott tartós kapcsolatot találni, mivel a nemzetiségi politika terén, a Brátianuktól Tatarescuig, a liberális kormányok gyakorolták a legkegyetlenebb elnyomást, amit a külföld előtt kenetteljes szavakkal igyekeztek leplezni. Több alapja lett volna az erdélyi román nemzeti párttal való kapcsolatok felvételének, mely későbíj az ókirályságbeli parasztpárf- tal egyesült. A magyarországi nemzetiségi harcokban megedzett vezéreit, Maniut és Valdát a magyar tömegek előtt is bizonyos nimbusz vette körül, amellett a demokrata és regionalista párttal több ponton érintkeztek volna a magyarság érdekei. De épen azért, mert a párt zöme erdélyi volt, a román kispolgári és parasztszülők gyermekei nem tudtak kibékülni a múltban uralkodó magyar mágnás- és közép- osztállyal, akik a Magyar Párt vezetőpozicióit foglalták el. E helyett a nemzeti parasztpárti kormányok renegát magyarokból álló alkalmi
