Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Mikó Imre: Erdélyi politika
Dr. Míkó Imre t Erdélyi politika 177 erdélyi magyarságban egy másik, kisebbségi politikai szellemet, mely ha nem is tekint olyan nagy múltra vissza és nem dicsekedhet olyan európai sikerekkel, mint a történelmi Erdély politikai géniusza, ma még elevenen él az erdélyi magyarságban, politikai magatartását meghatározza és cselekedeteinek a tudat alatt még mindig legfőbb rugója, A mai erdélyi politikai életet is csak úgy érthetjük meg, ha végig, tekintünk azokon a kérdéseken, amelyek a magyarságot a román uralom két évtizedén át foglalkoztatták. A VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ HATALOMVÁLTOZÁS teljesen felkészületlenül érte a magyarságot Erdélyben. Az unió és a kiegyezés óta Erdély egyszerű közigazgatási fogalom, „Délkeleti felvidék“ vagy „Királyhágóntúli kerület“ lett és lassan kiveszett az az önkormányzati szellem, mely évszázadok kényszerű különélése alatt a magyarságot a Királyhágón túl összetartotta. A milleneumi Magyar- országon kevesen sejtették a közeledő katasztrófát s az ezeréves magyar államiságot nem a Kárpátok gerincén, hanem a Lajtánál akarták megvédeni azok, akik a magyar függetlenség képviselőinek tartották magukat, miután az állandó obstruálással megakadályozták a hadsereg olyan színvonalú fejlesztését, hogy az ellenségeink túlsúlyával szemben tartós védelmet biztosíthatott volna. Erdély magyarságának s főként a székelységnek is a 48-as programm tetszett s nem is kapott, csak nagyon későn vasútvonalat a 67-es kormányoktól, a fővonalat pedig a vármegyei nagyobb birtokosok s a kormányhű románság és szászság birtokain vezették keresztül. A székely népfölösleg a román ókirályságba vándorolt, az eladósodott magyar birtokokat pedig megvásárolták a román bankok. Az „eladó ország“ közjogi örökkévalóságában azonban még mindig olyan erős volt a bizalom, hogy a milleneum óta az erdélyi magyar egyházközségek tömegesen adták át csupa hazafiságból hitvallásos elemi iskoláikat az államnak és a politikai községnek. A román államnak természetesen első dolga volt, hogy rájuk tegye a kezét és román népiskolákká alakítsa át azokat. Ámikor a veszély elérkezett, Erdély is hősiesen küzdött magyarságáért, hiszen a népköztársaság és tanácsköztársaság akarata ellenére is a székely hadosztály a végsőkig védte Erdély földjét De a román uralomra senki fel nem készült s amikor a román „rend- fenntartók“ végképen berendezkedtek a trianoni határon belül, a budapesti központtól elvágott erdélyi magyarság úgy vergődött, mint a szárazra vetett hal. Az első kérdés, amivel az erdélyi magyarság a gyulafehérvári román nemzetgyűlés után szembe találta magát, a román államhatalommal szembeni magatartás kérdése volt. A vezetőosztály egy része ezt úgy oldotta meg, hogy Magyarországra repatriált. Hat év alatt majdnem kétszázezren. Az itthonmaradottak sokáig nem hitték, hogy a román uralom állandósulni fog és az „őrlő szú“ szerepét akarták betölteni „az idegen fában“. A trianoni békeszerződés ratifikálása után egyelőre bele kellett törődni az új helyzetbe, de közben elvesztettük legfontosabb állásainkat, mivel a román hűségesküt megtagadó magyar köztisztviselőket elbocsátották állásaikból nyugdíj és végkielégítés nélkül.
