Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Mikó Imre: Erdélyi politika
ERDÉLYI POLITIKA A BÉCSI DÖNTÉS az erdélyi magyarság életében olyan gyökeres változást idézett elő, amihez csak az 1541,, 1690,, 1848, és 1918. évi átalakulás hasonlítható. De amig az önálló fejedelemség születése és megszűnése, az erdélyi unió és a gyulafehérvári nemzetgyűlés az egész Erdélyben jelentett impériumváltozást, addig a belvederei döntőbíráskodás Erdély kettéosztásával országrészünk történetében páratlan helyzetet teremtett. Az új határ mentén az erdélyi magyarság két évtizeden át egységes politikai élete is kétfelé vált szét, Délerdélyben tovább folyik a nemzetiségi önvédelmi küzdelem, sokkal egyenlőtlenebb erőviszonyok és nehezebb feltételek mellett, mint az elmúlt huszonkét év alatt bármikor. Északerdélyben a felszabadult magyarság azon fáradozik, hogy a Trianon óta kisebbségvédelmi vonalra szorult erdélyi politika megtalálja a maga medrét a többségi magyar élet sokkal szélesebb lehetőségei között, A kisebbségi sors iskolapadjaiból alig kinőtt erdélyi magyarságtól sokat várnak a bécsi határon innen és túl, Erdély a magyar élet számára gyakran volt már az ígéretföldje s másfél századon át otthont talált a fejedelmek udvarában az egész magyar államiság. Most ismét minden szem a visszatért „keleti és erdélyi“ országrészen függ s a magyar élet arra vár, hogy megtermékenyüljön a kisebbségi sovány esztendőkön átmentett erdélyi szellemtől. Az erdélyi irodalom a trianoni határon keresztül is teret hódított magának az anyaországban, A két nagyhatalom malomkövei között évszázadokon át kifinomult és a román uralom két évtizede alatt megacélozódott erdélyi politikai ösztön is bizonyára értékes erőtartaléka a megnagyobbodott magyar hazának. Mit jelent tehát a sokat idézett erdélyi politikai szellem és mivel gazdagíthatja az ezeréves magyar alkotmány sáncai között zajló magyar politikai életet ? OUlik László a kolozsvári egyetemen tartott székfoglalójában Mátyás király és a fejedelmek nyomán Erdély politikai géniuszának tanítását abban látta, „hogy a magyar politikai alkotmány lényege nem az állami erőnek az egyéni szabadság érdekében való korlátozása, hanem a nemzet erőit szervesen összefoglaló tetterős nemzeti önkormányzat.“ Mátyás király felvilágosodott abszolutizmusa és az erdélyi fejedelmek — Szekfü Gyula szerint is — diktatórikus hatalma az erdélyi magyarság többségi politikáját valóban a ma már annyira általánossá vált tekintélyuraímak ősének tünteti fel. Olyan tekintélyuralomnak azonban, mely csak az állam- igazgatás és a külpolitika kérdéseiben nem ismert ellentmondást, de ugyanakkor virágozni hagyta a kis országban a legkülönbözőbb hitvallásokat, megőrizte a három nemzet kiváltságait és elősegítette a negyedik, számban legnagyobb nemzetiség saját kultúrájának ki- ejlődését, A huszonkét éves román uralom azonban kifejlesztett az