Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
172 Dr. Makhai Lá'nló nek nevezi történetírásunk^. Az ország többi területein ezek már a XV. század elejére felszívódtak az országos nemességbe, a román conditionáriusok nagyrésze azonban csak egy évszázaddal később jutott el odáig, mint ennek az akkorra idejétmúlt intézménynek utolsó mohikánjai. A királyi román conditionariusokkal kapcsolatban szólnunk kell a román egyházi nemesekről is. Ugyanis Magyarországon nemcsak a király, hanem a (természetesen katolikus) püspökök is adományoztak feltételekhez kötött nemességet (országosat persze csak a király adhatott). Ez az általánosan egyházi vagy praedialis nemesség-nek nevezett társadalmi fokozat mindenben megfelel a királyi conditiona- riusságnak. Élvezői nemesi jogokkal élnek, mindössze a püspök fenntartja magának a birtokra nézve a háramlási, tehát a puszta tulajdonjogot és az egyházi nemes feletti bíráskodást. Román egyházi nemesei a középkorban a váradi és az erdélyi püspöknek voltak, előbbinek a remetei, belényesi, kárándi, gyepesi, kocsubai stb.^, utóbbinak a gyalui várhoz szolgáló „nemes vajdái"^. Éppenúgy katonáskodtak a püspök bandériumában, mint a nemes kenézek a várnagyok zász- laja alatt, a váradi püspök nemes vajdái közül többen vitézül küzdöttek és elestek pl, a várnai csatában (1444)'^, A ,,nemes vajda“ elnevezés egyébként azonos a ,,nemes kenéz"-zel, a világosvári királyi uradalomban is voltak a XV. században nemes vajdák, akik az uradalomnak magánkézre kerülése után is megtartották kiváltságos jogállásukat^. Conditionarius nemes kenézek vagy vajdák mindenütt előfordulnak az országban királyi, egyházi, sőt, amint az előbb láttuk, néha magánbirtokon élő románok közt, A középkor végén népes társadalmi osztályt alkottak, s bizonyságául annak, hogy a magyar társadalom nem zárkózott el az értékes idegen elemek befogadása elől, conditionarius voltuk ellenére több helyen összeházasodtak a magyar országos jogú kisnemességgel®. A román conditionarius nemesek szaporodása újabb válságot okozott a román kerületek társadalmi éleiében. Most már egy szervezetben, egy törvény alatt éltek együtt nemesek, megerősített kenézek és közrománok; mégpedig, amennyiben a közromán nem nemes kenéz, hanem csak egyszerű vagy megerősített kenéz falujában élt, tehát nem lett jobbággyá, jogilag egyenlő állásban. „Universi nobiles et kenizii necnon alii Valachi de districtibus Lugas, Sebes, Mihaldi Halmas, Krassofw, Borzafw, Komiathy et Illyed‘* — így címezi a király 1457-ben a szörénymegyei kiváltságos románok közösségét^, kifejezésre juttatva azt a táradalmi sokszínűséget, mely a kerületeket jellemezte. De így volt ez Hunyadmegyében és máshol is. A hűbéres társadalmakra jellemzően egy személy egyszerre többféle jogállapotban is leledzhetett. Volt olyan román nemes, aki egyik bir1 Fekete Nagy Antal: Országos és particularis nemesség i. m. 2 Jakó i. m. 184—185. 1. 3 H, 1/2. 763. 1. 4 Jakó i. m 184. 1. 5 H. 1/2. 698, 1. 6 Jakó i. m. 184, 1. 7 PH. 73. 1.
